Sajnos van egy életszerűbb értelmezése is ennek a szlogennek: elvetjük az elmúlt húsz év összes eredményét, gyakorlatilag elvetjük a rendszerváltást is, és visszatérünk a kiindulópontra. Újrakezdünk mindent. De most már nem a demokrácia és a piacgazdaság felé, hanem az ellenkező irányba indulunk. Ez történik a nagypolitika területén (az állami működést teljesen megszálló párttal, a központosítással, a média irányításával, a független intézmények kiiktatásával) és ez történik a szakpolitikákban is (ellenreform az oktatásban, államosítások a gazdaság területén stb.).

Ami valamennyi lépésben tetten érhető, az a régi elvtársak feltétlen hite az államban, a kormányzati akaratban, a pártban. Akik az országot ma vezetik, meg vannak győződve arról, hogy nekik joguk van az élet minden területét szabályozni, korlátozni, irányítani. Mert szerintük az állami megoldások hatékonyabbak és jobb minőségűek, mint a piaciak, vagy egyszerűen csak azért, mert ők mindent jobban tudnak, mint az emberek, akikre állandóan hivatkoznak.

Jó példa erre az Erzsébet-utalvány. Egy olyan országban, ahol a polgári, konzervatív, antikommunista stb. kormány állami mobiltársaságot hozhat lére és működtethet, nem okozhat különösebb feltűnést, ha étkezési utalványokkal is kereskedik. Mert azt is jobban tudja, mint a piaci cégek. Főleg azt tudják jobban, hogy az embereknek hol érdemes a pénzüket elkölteniük, ezért korlátozzák azokat a helyeket, ahol az utalványaikat felhasználhatják. A kormány tudja, hogy az nem jó az embereknek, hamindenhol fizethetnek az utalvá nyaikkal, az embereknek az a jó, ha az utalványok mögött álló sok százmilliárd forint meghatározott kereskedelmi láncoknál koncentrálódik.

Az unió, ahol még ott tartanak, hogy a szocializmus nem vált be, mindebben jogtalan piaci beavatkozást és protekcionizmust lát. Mi a kormány válasza? Hogy az Erzsébetutalvány valójában a szociális rendszer része. S mint ilyen, magánügy. Ezért is dolgoznak éppen azon, hogy lehetne a jövőben a segélyeket és egyéb szociális juttatásokat ezzel az utalvánnyal folyósítani. Nem új gondolat, mióta a monoki polgármester meghackelte ezzel a pártok és a kormányok szociálpolitikai műhelyeit. Azóta számít széles körben evidenciának, hogy a kormány és az önkormányzatok azt is jobban tudják, mire helyes költeniük a segélyezetteknek a pénzt. Gyógyszerre például nem, mert a patikában az Erzsébet-utalványt nem fogadják el. Annyi a különbség, hogy a monoki polgármesterrel szemben a kormány nem kispályán játszik. Kiszivárgott ötletek szerint a családi pótlék is ilyen utalványon érkezhet. Újabb 400 milliárd forint a kormány által preferált kereskedelmi láncoknak.

Nagy harc lesz: egyik oldalon a nagytőke, a másikon a középosztály, amelynek tagjai nagy szemekkel nézik a borítékot, amelyben az utalványok érkeznek. A szociálpolitikai rendszerünk ugyanis olyan, hogy a szociális juttatások nagy része a középosztálynak megy.