Lesz ennek hatása? Úgy tűnik, nem lesz, a kormánynak nem kell aggódnia. Már a 300 forintos benzinárról is mint lélektani határról beszéltek anno a szakértők, majd átléptük a 350 forintot, viszonylag nagyobb megrázkódtatás nélkül túljutottunk a 400-as szinten, hogy mostanra belekóstoljunk a 450 forintos tarifa ízébe. Olyan keserű, hogy pökünk tőle, de azért a gépjárművek csak kigördülnek az utakra. Az autó ugyanis olyan elválaszthatatlan része lett az életünknek, mint a kiló kenyér vagy a liter tej. Akkor is megtankoljuk a kocsit, ha más dolgokról kell ezért lemondanunk. Az állam kasszájának pedig nagyon jól jön az az adóbevétel, amit a benzin után fizetnek meg az autósok.

Egyelőre nem látni, hol a vége ennek a folyamatnak.

A végtelenségig természetesen nem tarthat az áremelkedés, a havi fizetés felét biztos senki nem költené üzemanyagra.

Hogy hol érjük el ezt az érzékeny határt, azt senki nem tudja megmondani. Sejthető, hogy még nem értük el a forráspontot, az 500-as szint felett is van élet.

Egy kis idejük még van tehát a kormányoknak, hogy kitaláljanak valamit.