Surján, Kövér, Áder, Vizi, Martonyi – egymás után röppennek ki nevek a kormánypárt ötletládájából: mintha csak a köztársasági elnök amolyan gombház lenne, aminek a helyébe, ha leszakadt, ahogy a nóta mondja, ezer is akad. (Érdekes, hogy a jobboldalon a miniszterelnököt sosem nézték „gombháznak” – és a baloldalon is csak egyszer, egy különösen méltatlan, átmeneti időszakban.) A konzervatív casting során azonban meghökkentő módon eddig egyáltalán nem bukkant fel annak az embernek a neve, akit anno maga Orbán Viktor nevezett „a Fidesz és az emberek jelöltjének”, és akinek a megválasztása racionális megoldás lehetne a jelenlegi miniválságra.

A helyzet teljes irracionalitását mutatja, hogy Sólyom László jelölését – aki például a népszavazás vagy a választási időpontok ügyében egyáltalán nem volt barátságtalan a Fidesszel, az MSZP–SZDSZ-kormány orra alá viszont sok borsot tört – most a baloldali pártok vetették fel, miközben a „nemzeti oldal”, nyilván a nemzeti egység méltó reprezentálása végett, inkább Orbántól jobbra álló jelöltet keresne. (Így kerülhetett képbe Kövér is, aki a napokban azzal vélte megtalálni a közös nevezőt, hogy kijelentette: „önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek az Országgyűlésben”.)

Pedig Schmitt Pál két éve után a többség alighanem olyan elnököt szeretne, aki az ország érdekét nem azonosítja a Fideszével. – Olyan embert kell választani, aki tudni fogja, hogy mi a dolga – mondják ezzel szemben a „legfelső körök”, és csak sejthetjük, hogy mit értenek ezen. Mindenesetre Sólyom Lászlóról nehéz lenne azt állítani, hogy ne tudná, mi a dolga egy köztársasági elnöknek. (Schmitt Pálnak viszont valaki legalább utólag elmondhatná.) Hogy a legilletékesebbtől, Orbán Viktortól idézzünk (2005-ből): „Sólyom László professzor úr alkalmas személy arra, hogy pártok felett álló köztársasági elnökként folytassa az elődei által megkezdett munkát” (talán épp ez a baj most vele). Tegyük hozzá: Sólyomnak a Fidesz az AB elnökeként is bizalmat szavazott, és érdemben egyik funkciójában sem kritizálta.

Sajnos a sok egyéb szempontból körültekintően megfogalmazott új alaptörvényünk a köztársasági elnöki funkciót tényleg a gombház kategóriába sorolja: konkrétan azt az egy feltételt írja elő hozzá, hogy a betöltőjének 35 évnél idősebbnek kell lennie. Holott éppen Schmitt Pál esete bizonyítja, egyáltalán nem mindegy, hogy a 35-ön túliak közül ki ül az elnöki székbe. Olyat pedig még a Schmitt által doktorként szignált alkotmány-utánérzés sem említ, hogy jelöltként csak pártszolgálatban megfáradt, feltétlen Orbán-hűségüket naponta demonstráló al- és házelnökök jöhetnek szóba.

A történelem ismétli önmagát: újra Orbán Viktor döntheti el, hogy ki lesz az emberek jelöltje. Csupán annyi változott, hogy immár az emberek is tudják (talán a Fideszben is): Orbán olykor csúnyán mellényúl.