1. Így valótlanul állítja, hogy: „...a gyülekezetnek a megsemmisített 2011/C. tv. megszületése előtt készített, és a jelen reakcióban büszkén említett beadványai egyetlen mondatot sem tartalmaznak, amelyben olyan ügyet érintettek volna, amely nem szolgálta a saját érdekeit is.” Ezzel szemben a törvény megalkotását megelőzően egyházunk által készített vélemények olyan elveket és javaslatokat tartalmaznak, amelyek nem egyházunkat érintik, hanem generálisan a vallásszabadság témakörét. Ezekből néhányat idézünk (valamennyi dokumentum fellelhető egyházunk honlapján – www.hit.hu –, a belföld rovatban):

„A hatályos törvényi szabályozás (...) alapvetően helyes, ezért nem kell új törvényt alkotni, hanem a jelenlegit kell módosítani a szükséges pontokon. A módosítások maradjanak meg a hatályos törvény alapelvei nek keretei között (társulási szabadság, állam és egyház elválasztása, egyházi jogegyenlőség, állami pártatlanság, intézményalapítási és működtetési szabadság)... A közösségi vallásgyakorlás joga továbbra is reálisan teljesíthető feltételekkel elérhető legyen minden, ténylegesen vallásgyakorlásra szerveződő közösség számára...” (Feljegyzés az egyházalapítás törvényi feltételeinek módosítása tárgyában [2010. 12. 05.])

„A koncepció „egyházakról és vallási közösségekről szól, előre jelezve, hogy jogilag differenciálni kívánja az egységes egyházi státuszt... ez a formula jelenleg egy biankó csekk, ami a történelmi előzmények ismeretében könnyen indokolatlan jogkorlátozásokra vezethet. Egyelőre a rossz emlékű 1895. évi XLIII. tc. kategorizálása jut eszünkbe, ami jogilag kettő, gyakorlatilag azonban három kategóriába sorolta a vallási közösségeket. Ennek segítségével olyan mértékben korlátozta a közösségi vallásgyakorlást, hogy ezen megoldáson sem a Horthy-, sem a kommunista rendszerben nem tartották szükségesnek változtatni, hiszen egyaránt jól kiszolgálta a jogfosztó kurzusokat.” (Elérhető az Országgyűlés honlapján [2011. 02. 08.])

„Jogi kategóriák sosem rekednek a szimbólumok szintjén, előbb-utóbb eltérő jogokat és kötelezettségeket társítanak hozzájuk... A törvény mellékletét képező egyházi jegyzékben való fölsorolás hasznos a fölösleges ügyszaporítás elkerülése érdekében, de csak akkor fogadható el, ha a melléklet megjelenítette kategó riába utóbb bírósági regisztráció útján is azonos jogállással be lehet kerülni. Máskülönben ez csak törvénymódosítással (ráadásul 2/3-ossal) történhetne, ami bebetonozná, illetve politikafüggővé tenné a kategóriákba lépést és elvonná a bírósági hatáskört.” (Vélemény az új egyházi törvény szabályozási koncepciójának alapelveiről [2011. 04. 20.])

2. A cikk azon tényállítása is valótlan, hogy „az említett törvény megszületését követően a Hit Gyülekezete majd fél évig egy árva szót sem szólt a kialakult helyzetről”. Egyebek között a cikkben említett interjú is 2011. július 12-én (!), a törvény megszületését követően készült egyházunk vezető lelkészével az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Az interjút azonban a szerző tendenciózusan, valótlanságot állítva és valós tényeket hamis színben feltüntetve, szövegkörnyezetükből kiragadva idézi. Így például nem az általános fejleményeknek örült a vezető lelkész, hanem azt említette, hogy „a Hit Gyülekezete szempontjából nem lehet a törvényt kudarcnak mondani”. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a „diszkriminált társközösségek” sérelmét nem tette volna szóvá, mivel az interjúban elmondta, hogy azzal, hogy a bíróság helyett a parlament ismeri el az egyházakat, lesznek viták amiatt, hogy ez hogyan befolyásolja az egyházak autonómiáját és az egyház és állam szétválasztását, és vitatható az egyházak közötti különbségtétel.

Ami a „kialakult helyzet” késedelmes megítélésére vonatkozó utalást illeti, csak 2012 februárjában, az egyházi elismertetési kérelmek felőli konkrét döntés kapcsán vált nyilvánvalóvá, hogy a parlament nem regisztrációs, hanem engedélyezési jogként („kegyként”) alkalmazza az egyházak elismerésére vonatkozó új hatáskörét. Ekkor lett egyértelmű, hogy az eljárás jogfosztást, a törvényi feltételeknekmegfelelő vallási közösségek kizárását is eredményezi.

3. Mindezek miatt az a tényállítás sem igaz, hogy a Hit Gyülekezete „a saját renomé megkésett reparálását szolgáló igyekezet látszatával” adta ki a más egyházak melletti szolidaritási nyilatkozatát 2011. december 7-én, hiszen annak a célja – amint a nyilatkozat is tartalmazza – az volt, hogy az év vége, az új törvény hatálybalépésének közeledtével a Kormányt felhívja, hogy még abban az évben terjeszsze a parlament elé a többi egyház elismerésére vonatkozó javaslatát.

4. Azt sem lehet megkésettségként feltüntetni, hogy 2011. december 23-án – az újraszabályozás alatt (!) – újabb nyilatkozatot adott ki a Hit Gyülekezete „a normativitás elvének érvényesítését és az egyházak regisztrálásának bírósági hatáskörbe történő visszahelyezését” kérve.

5. A valóságnak hamis színben történő feltüntetése az, hogy a Hit Gyülekezete az érvénybe lépett törvénynyel szemben A bírálat célt tévesztett című – a Népszabadság 2012. március 18-ai számában közzétett – válaszlevelében fogalmaz meg első ízben kritikát. Ugyanis azt a látszatot kelti, mintha a korábbi kritikák és a jelenlegi törvény között nem lenne összefüggés. A valóság ezzel szemben az, hogy az új egyházi törvény, néhány módosítástól eltekintve, ugyanazon elvek mentén született meg, mint a megsemmisített 2011. évi C. törvény, így korábbi véleményünk ezzel kapcsolatban is fennáll. Így a Nyílt levél az elismert egyházak vezetőihez című cikkre a Hit Gyülekezete vezetői által írt válaszlevél nem az első kritikai véleménynek tekinthető a jogszabállyal kapcsolatban.

6. A hivatkozott nyílt levél 2012. február 29-én jelent meg a www.nol. hu honlapon. Válaszunk nem „a velencei bizottság döntésének előzetes ismeretében” született, hanem a nyílt levél megjelenését követő harmadik napon, 2012. március 3-án, és még aznap a Népszabadságnak el is lett küldve, ahol azonban azt a keltezés feltüntetése nélkül, csak több mint két héttel később, 2012. március 18. napján tették közzé, ami azt a látszatot keltette, hogy válaszunk ekkor íródott. (Ez a közzétételi késedelem kelthette azt a látszatot a cikk szerzőjében, hogy az abban foglalt kritikánkat már a velencei bizottság álláspontjának ismeretében fogalmaztuk meg.)

7. A fentiekre tekintettel valótlanul állítja a cikk szerzője, hogy a Hit Gyülekezete „csoportegoista politikát folytat”.

Hit Gyülekezete