A dolog időzítése kényes. Kormányzatunk és az Európai Unió vitája már szankcióval fenyeget. A kormányoldal a hazai ellenzék politikai kapcsolatrendszerének közbenjárását gyanítja e fejlemények mögött. E gyanú erősítésére sem árt – a bűnbakszerepre jelenleg legalkalmasabb – cigányság körében példát találni az ártó, hazug „árulkodásra”. Így leltek rá a Daróczi Ágnessel, a Phralipe Független Cigány Szervezet alelnökével tavaly nyáron készült interjúra és kezdtek ebből önkényesen részleteket kiemelni a vád bizonyítására.

Mi a „hazug állítás” szerintük?

Az első, hogy Magyarországon 1200 cigány gettó található. A második, hogy a közmunkajogszabály (akkor még) tervezete szerint a Fidesz elképzelései hasonlítanak a rasszista Jobbikéira. Amennyiben ugyanis kényszernek tekintenék a legszegényebbek közmunkán való alkalmazását, nyugállományból reaktivált rendőröket terveznek kivezényelni a közmunka felügyeletére, továbbá a legszegényebbeket lakóhelyüktől távol, akár konténerekben elhelyezve is lehetne dolgoztatni a minimálbérnél alacsonyabb keresetért. Aki erre nem lenne hajlandó, kiesik a szociális rendszerből, és családja éhezésre, koldulásra vagy bűnözésre kényszerül. A családtól távol, táborszerű körülmények között, rendőri felügyelet alatt, csekély térítésért végzett kötelező tömeges munkavégzés hasonlít a Jobbik munkatáborötletéhez.

A hazai sajtó említett része azzal a hazug állítással vádolta Daróczit, hogy konkrét, már létező munkatáborokról beszélt; továbbá a Fidesz és a Jobbik romapolitikájának sommás és általános összemosásával. Kérdés, hogy kinek a vágóasztalán ferdült el így a dolog: az olasz szerkesztő tömörítő felületességén vagy a hazai interpretálókén?

Nézzük meg az állítások igazságtartalmát! Igaz-e, hogy hazánkban kb. 1200 cigány gettó található? Ehhez először a gettó fogalmát kell végiggondolni. Ilyenkor a ’44-es zsidó gettók jutnak az eszünkbe, ahonnan halálba hurcolták az embereket, vagy gyötörték őket a csendőrök és a nyilas bandák. Már elfelejtjük, hogy a reformkorig az ekkor kezdődő emancipációig sok évszázadon keresztül a zsidóság nagy része ugyancsak elkülönített negyedekben több lehetőségtől, jogtól megfosztva élt hazánkban. (Miközben például a cigányok szabadon vándorolva gyakorolhatták mesterségeiket, királyi engedéllyel évekig. A cigány gettók legtöbbje Mária Terézia rendeletei nyomán jött létre hazánkban.)

A XX. századi rasszista „zsidótörvények” éppen az emancipáció visszafordítására, újbóli jogfosztásra, újbóli gettózásra törekedtek.

Az 1200 cigány gettó cigány települési szegregátumokat jelent. A jól körülhatárolható, a helyi átlagos életnívónál rosszabb életminőségű, gyengébb állagú épületekből álló, a helyi átlagnál szegényebb emberek által lakott, a környezet által a bőrük színe, vallásuk vagy etnikai hovatartozásuk miatt összetartozónak minősített emberek lakóhelyét. Hazánk több mint 3000 településéből a Kemény-féle akadémiai vizsgálatok szerint 2000 körüli helységben élnek cigányok. A felmérések adataiból becsülhe tően 1200 szegregátum jött létre e körben. (Van város, község, ahol 3 vagy akár 8-10 ilyen telep, utcavégi szegregátum, gettó is található.) Ez évszázadok alatt alakult így.

Felelősségünk éppen az, hogy észrevegyük a hazai bajokat, és tenni akarjunk azért, hogy a szegregáció megszűnjék. Eltűnjenek a markáns különbségek az életviszonyokban, ezért tegyenek erőfeszítéseket a cigányok egyenként és közösen, a települési közösségek, az önkormányzatok, az állam és az európai népek közössége is, hiszen mindannyiunk közös érdeke a gettóviszonyok, a koncentrált szegénység problémáinak oldása.

Daróczi Ágnes nem hazudozott, vagy áskálódott, árulkodott, hanem a tényekről beszélt. Közös gondjainkról, amelyben feladataink vannak. Örömmel hallottuk, hogy a jelenlegi magyar kormányzat, szemben több elődjével, végre említésre méltó összeget, 4,7 milliárd forintot különített el a problémák oldására. Ez 30-50 ilyen szegregátum, gettó viszonyainak oldását jelentheti. És ez több, mint amit az előző 20 év alatt sikerült az ügyben tenni. A szükséghez mérten persze látjuk, milyen kevés. De tény, hogy most válságban élünk, és kevés a forrás.

A másik kérdés a közmunka új szabályozási terve.

Az inkriminált riport elkészülte óta megszületett az új jogszabály. Sajnos a szövege nem sokat módosult. Létrejött a jogi lehetőség a munkatáborforma alkalmazására. Gyöngyöspatán példát láttunk a jogszabály jobbikos működtetésére, amely az aggodalmak egy részét igazolta. Csak a roma szegényeket vezényelték ki a közmunkára, a többi munkanélküli szegényt nem. A nyári forróságban, ivóvíz nélkül, a településtől távol dolgoztatták az embereket. A minimálbér kétharmadát kitevő munkabérből a helyi jobbikos közigazgatás kreált és valós jogcímeken a keresmény nagy részét levonta, így ez a közmunka az éhezés szintjéig nyújtott megélhetést embertelen és megalázó bánásmóddal.

A megszületett jogi lehetőség mellett nem látszanak még a részletek (az ördög lakóhelye). Milyen lesz a távoli munkahelyen szállás biztosításával végeztetett közmunka? Lesz-e rendőri felügyelet? Ki fizeti az útiköltséget, a szállást, az étkezést? Hiszen a korábbi ingázó családoknak bő tapasztalatai vannak a vendégmunkáslét költségeiről, ahol a távol lévő a kereset jelentős részét volt kénytelen „felélni”, és csak a fél fizetés jutott el a családhoz. Ez a közmunka jelenlegi „díja” esetén ellehetetleníti a család minimális megélhetését is.

Az üdvözlendő, hogy erőfeszítések történnek munka biztosítására a legszegényebb tartós munkanélkülieknek. De szolidárisabb, könyörületesebb, keresztényibb gondolkodásra volna szükségünk a saját szegé nyeink ügyében. Mivel Daróczi Ágnes folyamatosan a demokratikus közmegegyezésért próbál tenni, nem hajlandó a gyűlölködésre szoktatott egyik szekértábor szószólója sem lenni. Ebből következően nem mossa össze a Fidesz demokratikus felelősséget viselő, illetve a Jobbik ártalmas, uszító, nemzetellenes, rasszista, demokráciát elvető romapolitikáját.

Sajnos a kétpólusú hatalmi és pártrendszer a média világára is kisugárzik. Nincs határvonal a jobboldali és a szélsőjobboldali média működtetése ügyében. A közös lónak itt is túros a háta.

Demokratikus közmegegyezésért próbál küzdeni évtizedek óta Daróczi Ágnes a hazai és a honi roma közösség viszonyainak ügyében. Mert csak így lehet sikeres a romák emancipációja. Így tett a pártállam idején a roma ellenzék egyik programadójaként, a rendszerváltás idején a független roma szervezetek alapítói között, majd a kisebbségi törvény szorgalmazójaként és kritikusaként, évekig a tévé roma magazinjának főszerkesztőjeként az ország nyilvánossága előtt. Ezt tette az előző ciklusban, a kormányzat képmutató és káros politikája miatt ultimátumot benyújtó roma integrációs és monitoringbizottság egyik szóvivőjeként vagy a Roma Kulturális Központ ügyében az előző fővárosi vezetéssel nyilvánosan csatázva, vagy az Új államalapítás egyik szerzőjeként. A hazai romákat egyenjogúsítani szeretné a munkában, a tanulásban, a lakhatásban, az emberi méltóság megélésében, a mindennapok kultúrája és a modernizáció, a versenyképesség ügyeiben, a médiában, a szociális és egészségügyi viszonyokban és a roma nemzetiségi nyelv, kultúra megélése és intézményesülése ügyeiben is.

Daróczi Ágnes nem riogatott hazug módon, munkatáborba zárt cigányokkal. Vitázott nyilvánosan közzétett tervekkel. Nem ellenséges, hanem segítő szándékkal. Nem mossa össze a Fideszt a Jobbikkal a cigánypolitikában, csak azért aggódik, hogyha egy demokráciát érintő kérdésben a Fidesz az antidemokratikus jobbikos megoldás közelébe kerülhet. Ez igen nagy különbség.

MARABU RAJZA