Orbán Viktor legnagyobb bűne nem az, hogy gazdasági mélypontra süllyesztette hazánkat, hanem hogy kizárólag kielégíthetetlen hataloméhsége érdekében rájátszik a magyar „néplélek” önsorsrontó hagyományaira, népszerű nép-nemzeti lózungokkal építi ki a totális feudális kliensrendszert, a „dzsentrikapitalizmust”, a talpnyalás újkorát.

Miközben a „középosztály” felemeléséről papol, csak azoknak hajlandó némi koncot vetni, akiktől saját ajnározását követel(het)i meg. Ez a bűn akár életfogytiglani várbörtönt érdemelne Kufsteinben, csak az a baj, hogy nép-nemzetijeink emiatt hősnek fogják kikiáltani, esetleg még „szabadságharcot” is indítanak kiszabadítására, azokról meg, akik ebben nem vesznek részt, kimondják majd, hogy „ezek nem igazi magyarok”.

Nemrég Lengyel László is írt cikket a Népszabadságban a „kiútról”. Szerintem a következő tíz évben eleve ne lehessen Magyarországon pártelnökből miniszterelnök, „szakértői kormányfőt” kelljen minden esetben a parlamentbe bejutott képviselők 51%-ának választania.

Így nemcsak egy újabb „fék és ellensúly” jönne létre, de a korrupciót is sikerülhetne visszaszorítani, hiszen annak meleg ágya nálunk a parlament. Ezt a célt elérni most csak egy olyan „konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal” lehetne, amelyhez először is találni kellene egy a jobboldalnak is megfelelni képes kormányfőjelöltet (javasolnám Chikán Attilát), aztán – előtte vagy utána – valakinek össze kellene állítania azt az iratot, amelynek aláírására az egész ellenzék – pártok, civilek – összefogásával kéne meggyőzni 80-100 fideszes képviselőt.

Valószínűleg nem sikerülne, de legalább az ellenzék megtanulna „összefogni”, így legalább ’14-ben talán le tudnák váltani Orbán Viktort.

Békés Ilona - Magyar Köztársaság, Budapest