Ő földet szúrt, a gép jelzett, a bíró is elnézte. Aki ilyet bemond, fair play díjat kaphat. Annak a párbajtőrözőnek, aki szándékosan földet szúr – van ilyen –, az ellenkezője. Megvetés. Unfair play díj.

Olyat nem osztanak. Különösen a fenti nagyságok nem, hiszen most egyiküknek kapnia kellene. Schmitt Pál likacsosra döfködi a földet, mintha csak a giliszták embere lenne, nem az embereké. Pedig kegyes volt vele a SOTE vizsgálóbizottsága, felkínálta a menekülő útvonalat. De Schmitt ahelyett, hogy csendben kihátrálna, a kínos asszó után a pástról levonulva fennhangon ünnepli magát és átkozódik. „Örülök, hogy Magyarországon működik a demokrácia, örülök, hogy nincs kettős mérce, örülök, hogy az elnökre is ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, mint bármelyik más magyar állampolgárra” – nyilatkozza a precíz ellenkezőjét annak, ami történt. Beszélne inkább mellé, mint így, „szeme közé”.

„Nem zavar ez az ügy, kicsit hosszú volt, de örültem volna, hogyha rám is vonatkoznak azok a szabályok, ami úgy hangzik, hogy ártatlanság vélelme” – teszi hozzá felszegett fejjel, miközben e vélelem megtépázva a lábunknál hever. Maga sem gondolta volna, hogy így meg tud dőlni. „Munkámat változatlan alázattal és szorgalommal fogom végezni” –mondja Schmitt. Ne tessék, kérjük! Hagyja csendben abba!

Fair lenne. (A szerk.)