A múlt pénteken Barack Obama amerikai elnök a dél-koreai származású amerikai Jim Young Kimet, a Dartmouth College elnökét jelölte a Világbank elnökének, míg Dél-Afrika, Angola és Nigéria, Ngozi Okonjo-Iweala asszonyt, a Világbank volt igazgatóját, nigériai pénzügyminisztert szeretné látni a posztról júniusban távozó Robert Zoellick helyén. Brazília előállhat José Antonio Ocampo volt kolumbiai pénzügyminiszterrel. Történik mindez úgy, hogy az intézmény vezetője 1944, a megalakulása óta kivétel nélkül amerikai volt.

Április 14-én Kínában rendezik meg a feltörekvő országok – Brazília, Oroszország, India, Kína –, a BRICS-csoport csúcstalálkozóját, amely az első Dél-Afrikával kibővült értekezlet lesz. Az említett személyi kombinációkon túl hétfőn India még azt is javasolta, hogy a BRICS – a Világbank mintájára – hozzon létre egy új világbankot, hogy így segítsék a világ szegényebb részének finanszírozását, kifejezve egyben a csoport növekvő gazdasági erejét.

Mindez jelzi azt az akaratot, hogy a gazdasági befolyás globális súlypontjait arrébb, maguk felé húzzák. Van hová: a BRICS lakossága a világ népességének 40 százaléka, bruttó hazai terméke a világ GDP-jének 18 százaléka. Az utóbbi tíz évben ők adták a világ GDP-növekedésének harmadát.

A „világbanki nyomás” – még ha az új szervezet megteremtése a jövőbe vész is – forrása az, hogy a BRICS az alacsony munkabérekre és a nagy népességre alapozva átlépte a gazdasági válságot, és a gyors növekedés fenntarthatónak látszik. Ezt az erőt akarják politikai befolyássá konvertálni. Közben Európában továbbra is nagy a bizonytalanság – nem véletlen, hogy a messze látó Angela Merkel mindent megtesz az eurózóna egyben tartásáért –, az Egyesült Államok pedig éppen az amerikai legfelsőbb bíróság alkotmányossági vizsgálatát lesi.

A testület júniusban hirdet ítéletet Barack Obama elnökségének talpkövéről, a 2014-ben életbe lépő egészségbiztosítási reformról, amelyet az USA tagállamainak fele és az üzleti élet több prominense is megtámadott. Az ítélet nemcsak Obama újraválasztására lehet hatással, hanem az amerikai kapitalizmusfelfogásra is, amelytől sokan idegennek vélik Obama – az európaihoz mérten visszafogott – „szocialisztikus” szemléletmódját.

A változások mélyén ott találjuk a kiábrándulást a nyugati típusú szabadpiaci rendszerből, amivel szemben a BRICS saját sikeres, centralizált, kisebb-nagyobb mértékben autoriter államkapitalista modelljét mutatja fel. A kapitalista gazdaságnak legkevesebb háromféle, eltérő kerete mutatkozik hát: az amerikai, az európai és újabban a feltörekvő. A magyar kormányfőt ez utóbbi szédíti meg, amikor a világgazdaság valóságos átrendeződését kitapintva, de saját európai gyökereiről megfeledkezve az országot kelet felé akarja tolni. Valójában a senki földjére vonszolja.