Negyvenhét civil szervezettel kötött együttműködési megállapodást Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi minisztériumi parlamenti államtitkár a jó kormányzás érdekében. A ceremónián azt mondta, hogy „ha az államnak szilárd alapvetései vannak, nem fél attól, hogy tanácsot kérjen a polgáraitól”.

Világos beszéd, már-már megkönnyeztem. Ha nem 2012. március 13-án, másfél évnyi jogalkotási ámokfutás után hangzik el, meg is teszem. Ha a kormányzat nem nyomta volna át a hatalmát bebetonozó, az ország jövőjét évtizedekre meghatározó törvények sorát érdemi egyeztetés nélkül, most azt mondanám, itt végre társadalmi konszenzuson alapuló törvényeket akarnak alkotni, hosszú távon stabil rendszert igyekeznek kiépíteni. Csakhogy erről szó sincs.

Most persze válaszolhatják a Fidesz megmondóemberei, hogy nekem semmi se jó, sem az, ha kétharmados többségük birtokában maguk döntik el, merre tovább, sem az, ha ki akarják kérni a széles rétegek véleményét. Azonban a tények önmagukért beszélnek.

Már megszülettek a legfontosabb jogszabályok, van alaptörvény, elfogadták a sarkalatos törvények többségét. Többé-kevésbé eldőlt a közigazgatás és a választási rendszer jövője, a kórházak sorsa, lassan a még talpon maradt magánnyugdíjpénztárak is lehúzhatják a rolót. A bírák nyugdíjba küldve, az Alkotmánybíróság jogai, elérhetősége visszavágva. A korábban független intézmények élén pártbizalmasok, és a sor még hosszan folytatható... Miről akar még egyeztetni a kormány bárkivel is? Végigolvasva a tárca honlapján közölt beszámolót, nyilvánvaló: Rétvári sem gondolta komolyan a változást, hogy a kormányt bármi komolyan érdekelné a mellette álló szűk elit és a mögöttük sorakozó pénzemberek véleményén kívül.

Az államtitkár azzal biztatta hallgatóságát, hogy egy még 2010-ben elfogadott törvény immár pontosan meghatározza a jogalkotással öszszefüggő egyeztetések kereteit, hogy aztán az előkészítésébe a lehető legszélesebb rétegek bekapcsolódhassanak. Kár, hogy a hivatkozott előírás csak a miniszterek által beterjesztett törvényekre vonatkozik. Így, ha Szájer József Brüsszel és Budapest között a vonaton újraírja az alaptörvényt, és beterjeszti azt a T. Háznak, arról mégsem szükséges társadalmi egyeztetést tartani. Ha Rogán Antal ír egy új, a mai szíriai viszonyokat másoló médiatörvényt, vagy átfogalmazza a devizahitelesek megmentéséről szóló törvényt, ha Lázár János előáll egy merőben új nyugdíjtörvénnyel, ezekről senkinek a véleményét nem kell kikérni, legfeljebb a végén a lojális képviselőkét egy igen erejéig. A kormányerők frakcióvezetői és helyetteseik továbbra is egyeztetési kötelezettség nélküliek. Márpedig a fajsúlyos törvényeket ők terjesztették be, nem a kormány. Ők a jelek szerint, ahogy eddig, a jövőben sem kívánnak együttműködni senkivel.