A gát és a vég
Nemrég írtunk egy vállalkozóról, aki a végtörlesztés végett forinthitelt akart fölvenni. Ám kiderült, hogy az állam kegyéből a régi szintre visszavitt adósság törlesztőrészletei is magasabbak lennének forinthitellel, mint a mostani sokkal magasabb adósságé devizahitellel. Nincs az a balfácán kormány, mely képes lenne annyit rontani a forinton, hogy a devizahitel ne legyen még mindig sokkal előnyösebb.
Ettől persze még nagy bajban vannak azok, akik csak a régi árfolyamhoz mérve voltak hitelképesek, s most a lakhatásuk, életfeltételeik veszélybe kerültek. Az ő terheikből nyilván át kell vállalnia a köznek és a kockázatokat rosszul felmérő bankoknak annyit, hogy ne menjen tönkre az életük a gyerekeikével együtt. Azt viszont a világon semmi sem indokolja, hogy csak azért tömjünk közpénzt százezrek zsebébe, mert élvezték és élvezik a devizahitelek egykoron nagy és most sem csekély előnyeit. Hogy a kedvükért hűtsük tovább az amúgy is mélyen befagyott hitelpiacot, azaz rontsuk tovább a növekedés, a munkahelyteremtés esélyeit.
Ehhez képest mi történik? Volt egy végtörlesztés, melyen a devizahitelesek legmódosabb (fizetőképesebb) felső ötöde több mint 300 milliárd forintot, fejenként átlagosan kb. kétmilliót nyert. A harmadát ami adónkból. Állampolgáronként tízezret.
Most meg van árfolyamgát. A következő öt évben ez is több mint 100 milliárd forintunkba kerül. A bankoknak valamivel többe. Hogy annyival is nehezebben és rosszabb feltételekkel adjanak másoknak hitelt.
„A bankok és az állam összesen mintegy 330 milliárd forintos kiadása azokon segít, akik enélkül is talpon maradtak volna, miközben a segítségre szorulók problémája csak súlyosbodott. Ebből az összegből... akár az összes bedőlt hiteles problémáját meg lehetett volna oldani.” Így szónokolt az MSZP vezérszónoka az árfolyamgátról szóló vitában. Tudják tehát. De azért megszavazták a kormány perverz törvényjavaslatát. Nehogy már kiessenek az agyondotált középosztály kegyeiből. 319 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül ment át hétfőn az árfolyamgát. Csak a Demokratikus Koalíció tartózkodott meg Veres János expénzügyminiszter.
A végtörlesztés és az árfolyamgát együtt eléri a be nem dőlt, fizetőképes devizahitelesek 60-70 százalékát.
És mi van a rászorulókkal? Nem a végképp szegényekkel, akiknek csak uzsorakölcsön jut, akik három-négy év alatt elvesztettékmindig is nyomorúságos járandóságaik reálértékének harmadát-negyedét, hogy az állam megtakarítson rajtuk sokkal kevesebbet, mint amennyit a végtörlesztésre és az árfolyamgátra elkölt és elköltet. Hanem azzal amásfél százezer családdal,mely (akár forint-, akár deviza-) hitelét már rég nem tudja fizetni, s melynek jelentős része a legszegényebbek közé zuhanhat. Harmadukat érintheti az adósság forintosítása és negyedének elengedése, ami összesen 100 milliárdba, ebből az államnak 30 milliárdba kerül. Legeslegjobb esetben hatoduk lehet bérlő a következő három év folyamán a kényszerértékesített ingatlanában, amit az állam 35–55 százalékos áron megvesz. Ez az akció az államnak további 15-20, a bankoknak 20-40 milliárdba kerül. És kivetődhetnek még egy-két százan Ócsa mellé a pár milliárdból épített depressziógettóba. Ez a bebukottak fele. A másik fele mehet a pokolba.