Mire jó délután büntetőeljárással fenyegetni az újságírót, ha este már tényként közlik azt, amiért beperelnék? Mire jó hárommondatos fenyegető és/vagy hárító, de valós tartalom nélküli közleményeket kiadni hónapszám? Mire jó minden sajtótájékoztatót az újságírók szidalmazásával kezdeni? Minden közgyűlésen leszólni a pulpitusról: a média hazug és ostoba? Kivéve persze a baráti orgánumok. Bár a városházi kesergést hallva, már bennük se bízhatnak, mondván felsőbb megrendelői szándék szerint emelik fel, majd ejtik a politikust, városvezetőt. Tarlós István saját bőrén tapasztalhatta meg ezt, amikor hónapokig hiába várt segítséget a kormánytól a fenyegető BKV-csőd elhárításához. Pénz helyett tanácsok és bírálatok érkeztek. Nem mintha azóta aranyeső módjára ömlene a cégre az állami bankgarancia, normatíva és egyéb támogatás. De erről természetesen nem a kormány, nem is a mögötte álló párt, hanem egyedül a folyvást konfliktusokat gerjesztő sajtó tehet. S még számolni se tudnak az újságírók. A főváros korábban ugyan kevéssel több mint 5 milliárd forintot ajánlott a Vízművek Suez és RWE birtokolta 25 százalékos részvénycsomagjáért –ezt nemrég Tarlós se cáfolta –, de végül 15,1 milliárdban egyeztek meg. A városháza szerint azonban ez nem háromszoros ár, hanem harmadár, mivel a konzorcium egyébként 40 milliárdot vinne ki az országból az elkövetkező tíz évben. Szerintük. Az újságírót perrel fenyegető közleményben arra már nem maradt hely, hogy kifejtsék: miből fizetnek, ha a BKV megmentését is a kormánytól kérik. A főpolgármester szerint kitermel ennyit a Vízművek. Nem kizárt. Például vízdíjemeléssel, a cég lepusztításával. Ez is lehet egy döntés. Akár a többi. A holdingalakítás, a Sziget megsarcolása, a hajléktalanellátás újraszervezése, az aluljárók kiürítése, a CET ügye, Dörner kinevezése stb.

De minek ehhez folyvást megkérdőjelezni a sajtó szakmai felkészültségét, korrektségét? Mire jó semmit sem mondani, majd csodálkozni, hogy az újságíró tovább kutat? Nem lenne jobb oszlatni a ködöt? Talán nem. Talán olyan kép tárulna elénk, amelyet sötét álmainkban sem vizionáltunk. A politikus lételeme a homály. Az újságíró lényege a kíváncsiság, a homály oszlatása. Egy profi – bármely oldalon áll is – ezen nem akad fenn. Főként nem nap mint nap. Hatalomból fenyegetőzni aligha nagyvonalú gesztus. Hosszú távú hatása kérdéses. A kormányok, városvezetők, pártpolitikusok jönnek és mennek. Az újságírók nagyobb valószínűséggel maradnak, és biztosan emlékeznek. S minden fenyegetés ellenére írnak.

Még egy politikus se hiheti komolyan, hogy a média gerjeszti az inflációt, kelti a feszültséget a Fidesz és Budapest vezetése, a kormány és Brüsszel között, dönti be a BKV-t, hiúsítja meg az előnyös szerződéseket. S talán a választópolgárok se hiszik el az erről szóló politikusi szónoklatokat. Sokkal többen vannak ezen a táblán, hogysem egyetlen bábun múlna a végkifejlet.