A nyílt levél aláírói azzal vádolták az elismert egyházak vezetőit, hogy hallgatásukkal hozzájárulnak az Orbán-rezsim más egyházakat diszkrimináló politikájához. A Hit Gyülekezete a maga részéről most visszautasítja ezt a vádat, és emlékeztet azokra a dokumentumokra, amelyek szerinte meggyőzően bizonyítják, hogy ők az elmúlt időszakban is elkötelezett küzdelmet folytattak a vallásszabadság mellett. A válaszlevél egyszersmind tartalmaz több olyan észrevételt is, amely erős ecsetvonásokkal kritizálja az új kultusztörvény teremtette magyarországi egyházi helyzetet.

A Hit Gyülekezetének a demokratikus ellenzéki tagok szemrehányására adott válasza nem állja meg a helyét. A valóság az, hogy a gyülekezetnek a megsemmisített 2011/C. tv. megszületése előtt készített, és a jelen reakcióban büszkén említett beadványai egyetlen mondatot sem tartalmaznak, amelyben olyan ügyet érintettek volna, amely nem szolgálta a saját érdekeiket is. Ez nem szükségszerűen jelent kritikát, hanem csak annak a megállapítását, hogy az említett beadványokra most külön is hivatkozniuk (mintegy ellenállási érdemként) szemfényvesztés.

Az említett törvény megszületését követően a Hit Gyülekezete majd fél évig egy árva szót sem szólt a kialakult helyzetről. Sőt a gyülekezet vezető lelkészével készített ATV-s interjújában Németh Sándor egyenesen arról nyilatkozott az új törvény elfogadását követő másnap, hogy örülnek a fejleményeknek. A diszkriminált társközösségek sérelmét pedig nemhogy szóvá nem tette, de ki is oktatta őket arról, hogy hozzá kell szokniuk, hogy az új körülmények között az egyházak világában is megjelent a „lelkekért” folytatott kemény verseny időszaka, és aki itt rosszul teljesít, annak bizony a legsúlyosabb konzekvenciákkal is számolnia kell.

2011. december 7-én, amikor már mindenki látta, hogy a törvény komoly nemzetközi kritika tárgyává vált, és nagyjából tudni lehetett azt is, hogy az USA képviselőházának tagjai ez ügyben nyomatékos figyelmeztetést készülnek küldeni Magyarország miniszterelnökéhez, a saját renomé megkésett reparálását szolgáló igyekezet megkerülhetetlen látszatával a Hit Gyülekezete is kiadott gyorsan egy szolidaritásnyilatkozatot (hasonló céllal és ugyanezen a napon ugyanígy tett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is), amelyben először is hangot adva pozicionált helyzetük feletti megelégedettségüknek, „szorgalmazták” – egy semmilyen odafigyelés kiváltására nem alkalmas stílusban – a Hit Gyülekezete által is már elnyert státusjog megadását a „törvényi feltételeknek” megfelelő más egyházak számára. Végül december 23-án, amikor készülőben volt az AB által elutasított törvény újrabenyújtása, megjelentettek egy másik hasonló tartalmú, úgyszintén semmilyen erélyt nem felmutató nyilatkozatot is, amelyben –a Szabad egyházat szabad államban! elv jegyében –„kérték” a megelőző törvény által diszkriminált egyházak számára a jogbiztonságot, többek között a normativitás elvének érvényesítését és az egyházak regisztrálásának bírósági hatáskörbe helyezését.

A Hit Gyülekezete most első ízben fogalmaz meg az érvénybe lépett törvénnyel szembeni oppozíciós kritikát, és először mondja ki azt is, hogy az 1990/IV. sz. tv. alapján korábban velük azonos jogállású egyházakat jogtalanul fosztották meg az egyházi státuszuktól.

A nyilatkozat legfeltűnőbb szépséghibáját mindazonáltal nem a tárgyi döccenők, az eseményinterpretációs és szemléleti kacskaringók jelentik, hanem a gyülekezeti politika nyers haszonmaximalizálási igyekezete. Az ott is aratni, ahol semmit nem vetettünk célkitűzést a szöveg félresandításos görcsei is tükrözik. Még inkább azonban az időzítés. Az, hogy abban a 24. óra utáni második pillanatban jelent meg, amikor a velencei bizottság döntésének előzetes ismeretében már minden újságolvasó is tudta, hogy az Orbán-rezsim eddigi kultusztörvény-politikája megbukott.

A szerző teológus