Ugorjunk vissza még egy pillanatra Lázár János két héttel ezelőtti, oligarcházós nyilatkozatához. Tudom, régen volt, sok víz lefolyt azóta a Gangeszen, már rég nem az oligarchák, hanem a gyarmatosítók ellen folyik a harc, Gandhit megszégyenítő elszántsággal; igaz, maguk a gyarmatosítók egyelőre még nem jelentkeztek a konkrét gyarmatosítás szándékával, de nyilvánvalóan csak azért, mert így próbálják kijátszani az éberségünket.

Azóta meg az oligarcházós nyilatkozat hátteréből is megvilágítódott ez-az, a HVG szerint, szép rendőrségi zsargonnal, elszámolási vita állhat a háttérben, márpedig az elszámolási vita az előzetes szóváltás mellett az erőszakos cselekmények leggyakoribb kiváltó oka, amennyire emlékszem bűnügyihír-szerkesztő koromból. Szóval mezőgazdasági cégek délalföldi csatája kulminálhatott csányizásban. Ebben sincs sok újdonság, hiszen az utóbbi hónapokban gyakorlattá vált, hogy politikusok fenyegető nyilatkozatokkal próbálnak rendezni elszámolási vitákat. Lehet, hogy én is megpróbálom majd a jövő havi törlesztőrészletemet egy éles hangú glosszával lejjebb alkudni.

A történetnek ez a mezőgazdasági szála mégis érdekes, sőt aktuális, most, hogy a földvédelem újra a posztángyáni napi politika fősodrába került. Napirend előtti felszólalásokban, nyilatkozatokban, beszédekben kelnek a drága magyar föld védelmére.

Ha mostan gazda lennék, földtulaj, kezdenék aggódni. A kormány eddigi defenzív műveleteinek sikeréből, elsősorban a zseniális nyugdíjvédelmi hadjárat eredményéből indulnék ki, és már rohannék is a szögesdrót- és harckocsiakna-diszkontba.

Kevés témában jártasak annyira a parlamenti képviselők és élpolitikusok, mint a földvédelem kérdésében. Jártasságukat már tettekben is bizonyították, sokuknak sikerült megvédeni 10-20-30, sőt akár 300 vagy 3000 hektárokat, sőt akadnak olyanok, akik még ennél is többet, neveket nem mondhatunk, mert ha mondanánk, tudjuk, mi történik, megnyomják a piros gombot a Radóc utcai halálcsillagon, és eltörlik a Föld színéről nemcsak a Népszabadságot, de az egész tejútrendszert, ha tetszik érteni a kozmológiai nonszenszet. Elég az tehát, hogy néhányuk egész állami gazdaságokat vett védelmébe, mert ugyan mi jelenthetne biztosabb védelmet a földnek, mint a magántulajdon, amelynek szentsége, mint tudjuk, társadalmi működésünk alapja.

Vagy itt van mindjárt a zsebszerződések elleni harc mint a földvédelem része. Ezt eddig is annyira komolyan vették a parlamenti képviselők, különösen a jogászok, hogy az elmúlt években igyekeztek kívülről-belülről, de inkább belülről alaposan megismerni a törvénytelenségeknek ezt az obskúrus, szövevényes kis világát. Ugyan ki merészelné tagadni, hogy sokkal eredményesebben harcolhat a zsebszerződések ellen, aki már látott ilyet, ismeri az egész rendszer működését, adott esetben kötött is, talán többet is, mint aki most találkozna a jelenséggel először?!

Természetesen ugyanilyen séma alapján értelmezhető a korrupció és az oligarchák elleni harc is.