Az üzletág első szintjén az illegális begyűjtők állnak. Ők szerzik meg az információt, hogy mikor hol teszik ki a lomokat. (És akárhogy titkolózik az FKF, ők megtudják.) Ők állítják ki a feketén, nyomorúságos éhbérért alkalmazott őröket, szerencsétlen nyomorultakat a leendő lomkupacokhoz már egy-két nappal azelőtt, hogy a lomokat kitennék. Ők fizetik a fuvarosok és a szintén nyomorúságosan, feketén fizetett rakodók hatalmas hadát. Ők működtetik a szétválogató telepeket, ahol eldöntik, hogy az üzletág második szintjére melyik darabot hova továbbítsák. Van, amit egyenesen vihetnek a fémkereskedőkhöz, akik működhetnek legálisan, de a forgalmuknak ezt a részét biztosan eltitkolják az adóhatóság elől. Van, amit azokhoz a nyomorban élő szerencsétlen cigánycsaládokhoz továbbítanak, amelyek szinte semmi haszonért hajlandók a kábelekről a szigetelést leégetni, az akkumulátorokat védőfelszerelés nélkül felboncolni, más, súlyosan egészségrongáló munkákat elvégezni. Van, amit hozzáértő, esetleg iparengedélyes, de ezt a munkát biztosan illegálisan végző iparosokhoz továbbítanak, akik egy-egy jobb állapotban levő gépet, készüléket úgy fel tudnak újítani, hogy az értékesíthetővé válik az ócskapiacon. Van, amit nagykereskedőhöz továbbítanak, aki aztán az elektronikát hajórakománnyi tételben szállítja bontásra a legszegényebb afrikai és kelet-ázsiai országokba. Van még sok ötletük, kapcsolatuk.

Jócskán megnőne az adóbevétel, ha fogást találnának ezen az iparágon, de a szegény szerencsétlenek itt is csak kizsákmányolt páriák, nem az ő hasznuk a lomkupacok szétdúlása.

Válas György Budapest