Hány tanárt kéne ahhoz kirúgni, hogy ennyit meg lehessen spórolni? Tízet? Tizenötöt?

Ebben a 22 milliós történetben ugyanakkor ott van minden, amit arról a különbségről érdemes tudni, amely az Orbán-kormány oktatáspolitikai gyakorlata és délibábos reklámtevékenysége között feszül. Hiszen mást se hallunk két éve, mint a tehetséggondozás fontosságát: aminek fényében elég meglepő, hogy éppen az ország éllovas iskolái kerülnek ilyen hirtelen nagy bajba. A dolog eredője is felettébb beszédes, hiszen nincs egy hete, hogy százmilliárdos felsőoktatási fejlesztésről hallhattunk egyenesen a miniszter szájából.

Ráadásul történik mindez a törvényhozási hajsza végén, amikor a jogszabályalkotó világossá tette: úgy akar pénzt kivonni a közoktatásból, hogy a rendszer szerkezeti problémáit, például a középiskolai túlkínálatot nem akarja megoldani. A csapda pedig máris becsapódott.