Két, párhuzamosan futó elnökválasztási kampányt elnézve a szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a felek élet-halál problémákkal küzdenek. Az egyik a mozlim rítus szerint levágott állat húsa, a másik az egészségbiztosításba beépített ingyenes terhességmegelőzés. A párbajok színhelye nem valamely egzotikus államterep, hanem: Franciaország és az Egyesült Államok. És akik párbajoznak, nem viceházmesterek vagy tejkihordók, hanem elnökjelöltek.

Bizarr, mert óceánon innen és túl van baj elég, sok is. De nem bizarr, mert a megszállottan vallásos radikálisok, bigott „evangéliumi keresztények”, idegengyűlölők, rasszisták ügyesen terelik a közbeszédet, és e szellemi cunami hatása alól a közép, a főáram nem képes kivonni magát. Sőt versenybe száll. „Beszélj már a gazdaságról, Romney!” – biztatja az Economist az amerikai republikánusok legesélyesebb elnökjelöltjét, „végtére ahhoz értesz igazán”, de hát ő is inkább abban a hínárban vergődik, amit a vallásos moralizálásban elmerülő riválisai terítettek köré.

De ezeket (Gingrich, Santorum) legalább ismerjük; ők meggyőződésből kampányolnak a radikális-vallásos jobboldal mellett, és nem is eredménytelenül. Ellentétben egy velünk sokkal közelibb kapcsolatban levő emberrel, Nicolas Sarkozyvel.

Neki bő egy hónapja van az elnökválasztásig, és a tőle telhető legnagyobb, haszonleső cinizmussal lopkodja a szélsőjobboldali Nemzeti Front (NF) kedvenc témáit. Remélvén, hogy ezzel a maga oldalára állítja annak szavazóit, ahogyan 2007-ben már egyszer sikerült neki. Tudniillik a francia jobboldal jelöltjének rosszul áll a szénája szocialista kihívójával szemben. Öt éve még „saját” ötletei voltak a törvényesség és rend kategóriában, most azt ismételgeti, amit Marine Le Pen szélsőjobb vezérhölgy a közbeszédbe bedobott. Ki hitte volna, hogy a francia embereket a „halal”, a mozlim rítus szerint levágott állatok gyanútlanul megvásárolt (és étteremben is fogyasztott) húsa aggasztja? Az elnök-elnökjelölt hiszi. Meg azt is, hogy „a túl sok idegenben” keresendők Franciaország bajai. Sarkozy megfogadta, hogy megfelezi a bevándorlásra méltónak tartott emberek számát. Elkezdett fenyegetőzni azzal, hogy lezárja a határokat (azaz kilépteti országát a schengeni övezetből), ha az unió nem vet véget az illegális bevándorlásnak. Védelmet ígért a franciáknak az olcsó importtal és az olcsó munkaerőre támaszkodó külföldi versenytársakkal szemben.

Sarkozy az idegenellenesség érzületeinek felkorbácsolásával és az uniós partnereket módfelett idegesítő protekcionizmussal akar választást nyerni. De közben a francia nacionalizmus foglya/túsza lesz. És minél hevesebben kampányol az NF jelszavaival, a felmérések szerint annál inkább erősíti a szélsőjobbot – nem önmagát. Így a Fidesz se csodálkozzék azon, hogy a Jobbik szavazói felé kibocsátott egyetértő szirénhangok sem azt a tábort morzsolják le, hanem épp fordítva.