Közelebbre visszatekintve viszont a Bajnai-kormányra gondolhatunk, amelyet Lázár vélhetően nem a muszkavezetők, hanem inkább a „brüsszelvezetők” közé sorol. Az a kormány hogyan is volt szervilis Brüsszel felé? 2008 októberében, a Gyurcsány-kormány alatt 20 milliárd eurós hitelkeretet kértünk és kaptunk az Európai Uniótól, a Nemzetközi Valutaalaptól és a Világbanktól. Az akkor jóváhagyott program szerint 2009-ben államháztartási deficitünk nem haladhatta volna meg a GDP 2,5 százalékát. Ezt márciusban – Bajnaiék kormányra kerülése idején – fölemelték 2,9, júniusban pedig 3,9 százalékra. A két emelés több mint 350 milliárd forintot jelentett a javunkra. A nemzetközi válság körülményei között a GDP 6,8 százalékkal (a program eredeti jóváhagyásakor vártnál sokkal többel) csökkent; az adóbevételek visszaesése, a szociális kiadások növelése elkerülhetetlen volt. Az eredeti előirányzatot csak vérrel és verítékkel lehetett volna teljesíteni. A kormánynak a lazítást elsősorban épp a Valutaalapnál akkor jóval szigorúbb Brüsszelből kellett kivernie. Ezt azonban a szájhősködés teljes mellőzésével tette. Ha Lázár csak annyit állított volna, hogy nem volt szabadságharc, igaza lett volna. Sőt még a kiszivárogtatás szokásos csatornái is majdnem bedugultak: alig lehetett tudni, hogy folyik a lobbizás.

Ámde sikerrel járt. Most, hogy a szabadságharccal Brüsszelből egy olyan büntetést sikerült kiverni, amilyet az európai közösségek történetében korábban senkinek sem adtak, el lehet gondolkozni a módszerek hatékonyságán. Bármit ordibáltak a tömeggyűléseken, a csöndben még mindig el lehet ezen gondolkozni.

A szerző közgazdász