Az ügynökakták nyilvánosságát célzó javaslat benyújtóját – rokonomat, Schiffer Andrást – pofátlannak nevezte a fideszes Lázár János, mert a képviselő nagyapja – édesapám – a rendszerváltás előtt nagykövet volt. Igaza lett Solt Ottiliának, amikor az 1990-ben megjelent első Apák és fiúk iromány kapcsán azt írta, hogy „ami rosszul kezdődik, az rosszul is folytatódik”. Talán ő sem gondolta, hogy nem rosszul, hanem borzasztóan folytatódik. Mert amikor pozícióban (a felelős jelző ide nem illik) lévő emberek használják egy letűnt (vagy legalábbis annak remélt) világ eszközeit, akkor a dolgok nem csak rosszul mennek. Talán Lázár János is tudja, hogy a sztálinizmus, a fasizmus ítélkezett családokon felmenőik származása vagy vallása miatt. Most még csak pofátlannak mondja, na de hol a határ?

Persze el lehetne egyszerűen is intézni a kérdést, ha Lázár János nem először nyúlt volna ilyen eszközhöz. Kérdezhetném, mitől hitelesebb az az egykori „rendszerműködtető” (ahogyan L. J. fogalmaz), aki ma ott ül a kormányban, vagy még magasabban, ám egy korábbi rendszerben minisztériumi főtisztviselő, miniszterhelyettesi rangban lévő, MSZMP-intézményben dolgozó volt.

Feltehetném a kérdést, hogy miért pofátlan egy unoka, ha a rendszerváltás után 22 évvel olyan javaslatot tesz, ami a tisztább közéletet, az átláthatóbb világot célozza meg. És megkérdezhetném azt is, hogy a fiatal demokrata Lázár János vita helyett miért bélyegzi meg ellenfelét? Persze tudom, hogy felesleges racionális kérdéseket feltenni egy irracionálisan működő hatalom képviselőjének.

Felmerül bennem az is, hogy a frakcióvezető miért csak apám 70-es, 80-as években betöltött pozícióit említi. Mert gondolom, amikor utánanézett a múltjának, azt is látnia kellett, hogy a „kollaboráns” több mint öt évet töltött a kommunisták börtönében, ahol egy ideig halálraítélt volt. Azt is olvashatta volna, hogy 1950-ben nem először járt az Andrássy út 60.-ban, ugyanis a nyilasok is odavitték 1944-ben antifasiszta tevékenységért. Innen pedig az út egyenesen Dachauba vezetett.

Persze mindez nem illik az előre eltervezett ítélethez. Na de akkor ki is a pofátlan? Esetleg nem az, aki csak úgy odaveti a mondatokat szegénységről, apáról, nagyapáról? És ha folytatnám a frakcióvezető logikáját, azt kérdezném, a nagyapa fiának filmjei is pofátlan alkotások voltak, amik a kiszolgáltatottságról, a szegénységről szóltak, a cigányok, az ingázó munkások életéről, a kitelepítettek sorsáról. Akkor ehhez bátorság kellett, most a kommunistázáshoz nem kell.

Végezetül én, mint fiú és unoka, tudom, hogy nagyapám és apám tévedtek is, hibákat is követtek el, mert meglehet, a hitük félrevezette őket, de soha nem voltak becstelenek. A tisztességüket nem lehetett kétségbe vonni. Ezért ebben a mai politikai világban egyre büszkébb vagyok rájuk.

A szerző apa, fiú, unoka