Az „apák és fiúk” után íme itt van a „nagyapák és unokák” szindróma, habár e kategóriában is akadt már próbálkozás, hogy tudniillik Gyurcsány Ferenc nyakába varrják a felesége nagyapjának (Apró Antalnak) a viselt dolgait.

Ha már Apró, akkor nyugtázzuk, hogy ez a címekben gazdag, befolyásban szegény hajdani kommunista politikus mind a Rákosi-, mind a Kádár-világban – Lázár szavaival élve –„rendszerműködtető” volt, a Schiffer nagypapa viszont egészen más eset. A két munkáspárt egyesíté sében (1948) szerzett érdemeit a szadista Rákosi Mátyás azzal jutalmazta, hogy mint a szocdem baloldal egyik vezetőjét csakhamar perbe fogassa, halálra ítéltesse, három éven át siralomházban tartassa, aztán életfogytiglant rovasson ki rá.

Schiffer letartóztatása után öt évvel láthatta először kitelepített családját, gyerme keit, köztük András édesapját. A Marosán-féle – a kommunistákra, Rákosira fölesküdött – szocdem vezetők közül vele bántak el a legkegyetlenebbül. Ha tehát a Fidesz mai frakcióvezetőjében van tapintat, akkor éppen nem a Schiffer nagypapát veszi elő. Sőt semmilyen nagypapát.

Pláne hogy Schiffer Pált Kádárék valamilyen oknál fogva „kiírták” a politikából. Az megfelel a valóságnak, hogy 1956 után számos vezetői posztot tölthetett be idehaza és külföldön, de az MSZMP-ben semmilyen funkciót nem kapott; meglehet, nem is kért. Eszmetársai közül akkor csak Marosán csinált karriert. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy id. Schiffer Pálra mint „rendszerműködtetőre” miként képes Lázár rácsúsztatni az 1956 után elítélt Wittner Mária esetét?

Amikor Wittnert letartóztatták, Schiffer nagypapa éppen az Állami Biztosítónál dolgozott. Semmi sem támasztja alá, hogy akár ténylegesen, akár szellemileg közreműködött a megtorlásokban. Ugyanakkor Pozsgay Imre, aki manapság a Fidesz-rendezvények első padso raiban ücsörög, „vérbe mártott tollal” kelt ki az „ellenforradalmárok” bűneivel szemben. A „rendszerműködtetők” között Fidesz-ajkakon azonban soha nem bukkannak elő olyan nevek, mint Pozsgayé vagy Szűrösé, holott azokat nagyságrendek választották el Schiffertől.

Lázárt idegesíti, hogy (a Schiffer családból való) „apák és nagyapák 1990 után is zavartalanul élhettek, és a gyerekeik, illetve az unokáik számára az út zavartalanul volt kikövezve”. Kérdésem: az egykor halálra ítélt ember és a Hortobágyra száműzött népes családja miért ne élt volna zavartalanul? Kit kellett volna jogi úton felelősségre vonni, és miért?

Ami pedig a „kikövezést” illeti, most engem fog el a düh. A Fidesz szinte valamennyi mai vezetője regényeket tudna mesélni önnön útjának a kikövezettségéről, egészen attól a pillanattól, hogy Lázár – fiatal jogvégzettként – a nevezetes hódmezővásárhelyi polgármester, Rapcsák András táskahordozója lett; vagy onnan számítva, hogy MSZMP-tagok sarjaiként Orbán, Áder és a többiek elindultak a megszakítatlan és a jelek szerint módfelett jövedelmező húszéves politikai karrier felé. Viszont én a Schiffer gyerekek (id. Schiffer Pál és Szakasits Klára gyerekei, a most bevádolt ember nagybátyjai) között egyet sem látok, akik hozzájuk hasonló karriert futottak volna be.

És eszébe jut ma valakinek (ne jusson), hogy hány „rendszerműködtető” MSZMP-tag ücsörög az Orbán-kormányban, vagy hogy Martonyi külügyminiszter édesapja az említett megtorlások idején a szegedi egyetem jogi karának dékánja volt? Eszébe az, hogy mit keresett id. Antall József Rákosi parlamentjében, miközben id. Schiffer Pál a siralomházban várta a kivégzését? Az emlékezet szelektív, pláne ha politikai érdek működik közre. Akkor mindjárt előbújik – persze csak a politikai térfél egyik oldalán – a papázás, nagyapázás. Szégyen.