Szombaton a Hősök terén törvénytipró banda bandatagokat avatott. Alakzatban állva nem tehették volna, lecsücsültek, s tehették... Képtelenség, hogy egy törvénytelen erőszakszervezet demonstratív szerveződését a magyar bíróságok fedezik, a magyar rendőrség meg tétlenül követi. 

Képtelenség, hogy a rendőrség nyilvánvalóan s bevallottan hamis ürüggyel bárkit megfoszthasson a nyilvános véleménynyilvánítás jogától. A képtelenségek képtelensége, hogy csak e két képtelenség közül lehessen választani.

A rendőrség illetékesei azt mondják, ők a gárdát betiltó bírósági döntésnek kívántak érvényt szerezni, amikor megpróbálták betiltani a rendezvényt azzal, hogy útjában lenne a sok gyerekes családnak s turistának. A bíróság a betiltást nagyon helyesen elutasította. A rendezvényt nagyon helytelenül senki sem akadályozta meg.

Egy csomó tüntetést tiltották már be vagy próbáltak betiltani hamis indoklással, önkényesen. A Kempinski előtt, a Gesztenyéskertben, a miniszterelnök háza előtt stb. Nem a demokratikus rendet következetesen leépítő mostani, hanem az azt csak alkalomszerűen sértegető korábbi kormányok idején. 2003-ban két héten belül hat tüntetést próbált ugyanilyen hazug indoklással betiltani kormányzati hátszéllel a rendőrség, amikor a bal- s a jobbszélen mindenki az iraki háború ellen akart tüntetni. Miután ez nem sikerült, az Igazságügyi Minisztériumban tervezetet dolgoztak ki a gyülekezési jog korlátozására.

A rendőrségnek politikai mérlegelési jogot adtak volna arra, hogy eldöntse, sérti-e az alkotmányt egy tüntetés célja, vagy sem. A rendőrségnek pedig „két igazodási pontja van: a törvényesség és a mindenkori kormányhoz való lojalitás”! Mondta ezt az akkori (!) országos rendőrfőkapitány! Képzelje el a kedves olvasó ezt a mérlegelési lehetőséget a mostani kormánnyal, a mostani alkotmánnyal, Pintér rendőrségével! És akkor eldöntheti, kik viselték a szemellenzőt: a törvénymódosítást követelő szocialisták vagy a nekik ellenálló liberálisok?

No de így mégiscsak érvényesíthetetlen a 2009-es példázatos ítélet, miszerint emberek származás szerinti megkülönböztetése s az ezen alapuló „feladatszerű félelemkeltés nem lehet alkotmányosan elfogadott cél”. Ez nyilvánvalóan érvényes mindenre, ami olyan, mint a gárda. Hisz azért olyan. Mire az ítélet megszületett, eljutottunk a tatárszentgyörgyi gárdavonulástól a tatárszentgyörgyi gyilkosságokig. Tudjuk, mi a tét. Pátkán például ártatlan gyerekek tömeges tűzhalálát kockáztató „polgárőrök” mellett vonultak fel a gárdisták.

A gárdaoszlató ítéletből formalitásokba kapaszkodó, gyáva, cinikus bírósági gyakorlat lett, melyben az öltözködés, az elnevezés, az alakzat teljesen lényegtelen variációi alapján mentik fel következetesen a rendőrség által eléjük állított törvénysértőket. Elképesztő rabulisztikával képesek nem nyilvánosnak ítélni még a legnagyobb nyilvánosság előtt zajló eseményt is.

Képtelenség, hogy a nyilvánvaló törvénysértéseket a bíróságok következetesen szentesítik. Képtelenség, hogy a feloszlatásra törvényes okot adó törvényellenes céllal meghirdetett, azzal nyíltan és büszkén azonosított rendezvényt ne lehessen törvényesen betiltani.