Balázs Péter színművész „nagy népszerűségnek örvendő, groteszk bájjal és fanyar humorral megformált emlékezetes alakításaiért, mesefilmfigurákat legendássá tevő szinkronizálásáért, igényes rendezői munkássága, közösséget kovácsoló színházteremtő-vezető tevékenysége elismeréseként” Kossuth-díjat kapott, amihez szerkesztőségünk ezúton gratulál.

Mi magunk is jó szívvel emlékszünk rá számos mesefilm hőseként, de igazán nagyot, ki tagadhatná, friss Kossuth-díjasunk akkor domborított, amikor hangjával nagy beleéléssel játszta a kétbalkezes nagy ho-ho-horgászt; igaz, ha a hangszínen múlna, akkor felőlünk a kukacot megformáló Mikó István hasonló eséllyel törhetett volna e jeles díjra.

Balázs Péter azóta elmarad a hasonlóan mély szerepformálásokkal, inkább Fidesz-hívő megszólalásaival hívja föl magára a figyelmet, illetve a szolnoki színház igazgatójaként – akként az emberként, aki egy nyilván minden szempontból feddhetetlen pályázat eredményeként nyerte el a tisztséget a fideszes városvezetéstől olyan személyiségek ellenében, mint Lukáts Andor vagy Szikora János.

Azóta olyan remekeknek tapsolhatnak a szolnokiak abban a színházban, ahol egykoron Paál István rendezett, mint a Cirkuszhercegnő, vagy említhetnénk az Imádok férjhez menni, esetleg a Félrelépni tilos című fajsúlyos darabokat. Csak hogy senkinek a feje ne fájjon.

Balázs Péter Kossuth-díján sem gondolkodtak sokat: miközben csodálatos tehetségű emberek, igen, jobboldaliak is, csak áhítoznak ilyen elismerés után, addig ennek a kormánynak nem kellenek mások, csak a kurzuslovagjaik – és ezzel nem szegény Balázs Pétert akarjuk bántani, esküszünk, Mekk mesterként remekelt. (A szerk.)