A folytatás ennél azért erősebb. Kilenckor aNemzetiMúzeumnálmár együtt bólogatunk az „Orban i Kaczynski”-molinók alatt a lengyel vendégtüntetők szónokával: Európában a nemzeteknek meg kell őrizniük önazonosságukat.Meg kell,meg kell, bár úgy tudjuk: nemzete történelemének során talán először hajthatja nyugodtan álomra a fejét, mert nem fenyegeti önazonosságát éppen se orosz, se német. A főpolgármester Tarlós István gyengíti a képet a szemkilövő budapesti álliberálisok emlegetésével, de egye fene: délután kettőkor már ki sem látszik a város az ideoda vonulók folyóvá dagadt patakjaiból.

A tavasz megteszi hatását: a Margit híd pesti hídfőjénél millások és KDNP-s fiatalok kívánnak egymásnak orális szexuális élményt, valamennyien talpig kokárdában. Az igazán szélsőséges néplélek csak néhány óra múlva, a Jégbüfénél nyilvánul meg, de ott aztán erős, kitartó zsidózásban. Délután három körül a szocialisták Esztergom bevételével foglalatoskodnak, a Milla beiktatja friss államfőjét, a Jobbik megint az uniót ócsárolja, Orbán Viktor a csordultig telt Kossuth téren ugyanezt teszi, amikor közli: nem engedünk a ’48-ból, sem az alkotmányból (hová lett az alaptörvény?), nem engedünk a „balsorsunk zsoldosai” által keltett hihetetlen mértékű nemzetközi nyomásnak. Egyenlő elbánást követelünk az uniótól, nem, és nem akarunk gyarmat lenni. Soha ilyen erősek nem voltunk – locsog az ünnep felszíne, a Kossuth tér, mi pedig Matolcsy nemzetgazdasági miniszter cikkére gondolunk a Heti Válaszból. Évi 8500 milliárd forint folyik ki szerinte ellenőrizetlenül az országból. Mert nagy a felesleges bürokrácia, az adókikerülés, az állami pazarlás és korrupció, az államadósságra fizetett kamat, a munkanélküliség, kevés viszont a tőke, a hitel, az állami garancia, ez korlátozza a munkahelyteremtést. Hiányzik az erős középosztály, ez visszafogja a fogyasztást, szűk a belső piac, gyenge a külső piacra jutás lehetősége, tudáshiány van, és a tudástőkének rossz a szerkezete, szűk az infrastruktúra. Csak azt hagyta ki, hogy két éve ők kormányoznak.

Valamit sejthet ebből az IMF-re váró, asztalánál körmét rágó kormányfő is, mert még kedden udvarias levelet írt az Európai Bizottság elnökének, segítségét kérve a hiteltárgyalások felgyorsításához. Tegnap üzenet jött Brüsszelből: Barroso figyelemmel olvassa a koperta tartalmát. Olvassa tán még most is, ha közben le nem fordították neki a Kossuth téri beszédet, és most nem azon töri inkább a fejét, ki a fene akarja gyarmatosítani Magyarországot, és milyen nemzetközi pénzügyi erőtől óvja ilyen vehemenciával Orbán még az uniót is? Csak nem attól, amelytől a pénzt várja?

Abszurd az egész. Meg kellene tanulni élni nélküle.