„A körbetartozás nemcsak az üzleti bizalmat, a fizetési fegyelmet és a gazdasági környezet kiszámíthatóságát rombolja szét, de gyakran igazságtalanul nehéz likviditási helyzetbe hozza a vállalkozásokat, különösen a kisvállalkozásokat. A körbetartozás sajátossága, hogy mindig a végén csattan az ostor: a legerősebben a tartozási lánc végén álló kisvállalkozásokat sújtja. (...) Az új kormány jogszabály-módosítással, illetve a jelenleg érvényes jogszabályok betartatásával érje el a mai 90 napos fizetési határidők 30 napra való csökkentését, tehát az egy hónapos fizetési gyakorlat érvényesítését.” Az idézet a második Orbán-kormány 2010-ben elfogadott programjából való. Akár föl is olvashatták volna Kósa Lajos ablaka előtt a megvezetett alvállalkozók. De ők a sajtó előtt nem merik vállalni a nevüket és az arcukat, sőt Kósa Lajos előtt nem merik vállalni a haragjukat. Hiszen okultak a saját kálváriájukból: demonstrációjuk hírére mégis mozgásnak indult a pénz. Végre tudatosult bennük, hogy olyan országban élnek, ahol gyakran a gazdasági és politikai hatalmasságok kényétől-kedvétől függ több százmillió forintnyi jogos munkabér kifizetésének sorsa. Meg attól, hogy dühös emberek dübörgő munkagépekkel megjelennek-e egy bizonyos debreceni ablak előtt, vagy sem.