Jó-e, ha a család a szeretetre épül? Együtt élni kívánó felnőtt emberek kölcsönös, személyes érzelmeken alapuló választására? Ha jó, akkor Orbán Viktornak nincs igaza, ha nem jó, akkor igaza van. Ő valószínűleg nem tudja, hogy ez így van, de attól még így van. A miniszterelnök többek között azt nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak: nem hiszi, hogy a hagyományos családmodelltől a többféle családmodell felé vezet az európai történelem útja. Ő az ellenkezőjét gondolja, szerinte a hagyományos családmodell felé visszamutató út vezet előre. Sokan vélekednek így iszlám vezetőktől ortodox rabbikon keresztül ultrakonzervatív amerikai politikusokig. Egymás hagyományos modelljét ugyan többnyire förtelmesen bűnösnek vélik, viszont valamennyien a stabilitás értékével kereskednek, s hallgatnak arról, hogy ennek a stabilitásnak az ára a személyes boldogság, érzelmek és választások alárendelése társadalmi, gazdasági és ideológiai szempontoknak.

A hagyományos család azért (volt) stabilabb, mert nem vagy nem elsősorban individuális választások, hanem társadalmi elvárások hozzák létre, és e kényszerek akkor is összetartják, ha a benne élőknek ez rossz. A család instabilitása abból a szabadságunkból következik, hogy azzal kötjük össze az életünket, akivel akarjuk, és ezt a kötést eloldhatjuk, ha már nem akarjuk. Erről a szabadságról mondjon le a saját és gyermekei nevében, aki a hagyományos családot kívánja vissza.

A kedves olvasó nyilván ismeri a Hegedűs a háztetőn-t. Abba szépen bele vannak foglalva a hagyományos család felbomlásának formái és stációi. Az egyik lánynak nem kell a gazdag mészáros, akinek az apja odaígéri, a szíve szerint választ a közösségből egy szegény szabót. A második már a szűkebb közösségből és annak világképéből is kilép egy világfölforgató ifjúval, a harmadik pedig már egyenesen egy másik kultúrából választ párt magának. A szeretetelvű hagyománytörések sorozatának hatása alatt teszi fel a leghagyományosabb családmodellben élő apa a feleségének a hagyománytörés alapkérdését: „Szeretsz engem?” A feleség, akivel az esküvőig nem is láthatták egymást, azt hiszi, megőrült az embere: „Mi jött rád? Idegláz? Agyadra ment a sok gond?” Mit akar tőle az ura, amikor ő megfelelt a szerepének: főzött rá, mosott rá, felnevelte a gyerekeit.

Szabó Zoltán A tardi helyzetben leírja, milyen élesen szétválik a szerelem és a házasság a harmincas évek magyar falujában. A fiatalok szívük szerint választanak maguknak szeretőt, de a házasság az más. Az pénzről, földről, társadalmi státusról, a család elvárásairól szól.

Azt a millióféle hagyományos családmodellt, ami a történelmi időben, a földrajzi térben, különböző nemzetekben, felekezetekben és társadalmi rétegekben kialakult, semmi más nem köti össze, mint a szabadság hiánya. A párválasztás, a családi szerepek, a válási lehetőségek, az egész magánélet szigorú kötöttségei. Aki jobb korba, jobb helyre, erősebb nembe született, annak egy adott körben voltak korlátozott választási lehetőségei, aki nem, annak nem. Akiknek mázlijuk volt, azok szerették vagy – mint Tevje és Golde – megszerették egymást, akiknek nem volt mázlijuk, azoknak a stabil család a boldogtalanság állandóságát garantálta. A hagyományos családmodell kötöttségeiből folyó szenvedések és tragédiák évszázadok szépirodalmát és népköltészetét „tematizálták”. Aki szereti halva látni Rómeót és Júliát, Gyulai Mártont és Kádár Katát – haladjon Orbán Viktor útján.