És a spanyolokat is megbüntetik?
Váratlan támogatást kapott a magyar kormány Madridból, de egyelőre nem tudni, mihez kezd vele. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök a múlt heti EU-csúcs sajtótájékoztatóján bejelentette: legnagyobb sajnálatára a spanyolok a költségvetés 4,4 százalékos hiánya helyett az idén csupán 5,8 százalékot tudnak teljesíteni. De ha minket a 3,2 százalékért megbüntetnek, akkor a spanyolok vajon mit érdemelnek? Ebrudat az eurózónából?
A csúcson nem volt téma a spanyol költségvetés, és a bejelentést sokáig senki sem volt hajlandó nyilvánosan kommentálni. Az azonban érezhető volt, hogy a bizottságnak (és a költségvetési szigor mögé felsorakozó német–francia tandemnek) igen rosszkor jött a madridiak „dackorszaka”. Brüsszel néhány hete kemény büntetést helyezett kilátásba a notórius bűnösnek számító Magyarországnak arra az esetre, ha nem sikerül tartósan három százalékra szorítani a hiányt – immár válságadók és nyugdíjpénztári einstand nélkül. Az uniós pénzügyminiszterek kedden dönthetnek is arról, hogy egyetértenek-e a szankcióval, amely 500 millió eurótól fosztaná meg a magyar büdzsét. A magyar kormány odáig jutott, hogy vele statuálnak példát – nyilván nemcsak a pénzügyi-gazdasági mutatók, hanem az elmúlt kétéves, Brüsszel szemében bicskanyitogató kettős beszéd miatt.
Csakhogy most itt kavarnak a spanyolok is, akik nagyobb „játékteret” szeretnének, éppúgy, mint Orbán Viktor 2010-ben (sikertelenül). Azzal mindenki tisztában van, hogy az unió nem mérhet kettős mércével, nem vonatkoztathat éppenséggel enyhébb szabályokat egy eurózónatagra, mint egy csupán uniós tagállamra. Ám ha a magyar mércét alkalmazza, akkor a renitens spanyolokat nem a kohéziós támogatásoktól fosztják meg (ez az enyhébb szankció), hanem a GPD 0,2–0,5 százalékára rúgó büntetést róhatnak ki rájuk. Nem 500 millió eurótól (143 milliárd forinttól) fosztják meg őket, hanem akár 20 milliárd eurótól.
Madrid azzal érvel, hogy az előző (szocialista) kormány az ígért hat százalék helyett 8,5 százalékos hiánnyal adta át a konzervatívoknak az országot. Ha ezt egy éven belül négy százalékkal (!) kéne lejjebb nyomniuk, abba bele is roppanhatnak: több mint 40 milliárd eurós megszorítást kellene végrehajtani, miközben mélyül a recesszió, és 25 százalékig kúszhat fel a munkanélküliség. Kell-e Európának még egy Görögország? – zsarolhatnak a spanyolok, akik eddig még nem szorultak mentőövre, és némiképp a piaci bizalom is nőtt irántuk a novemberi kormányváltás óta. Ráadásul nem tartoznak a renitens vétkezők közé, csak 2009-ben csúsztak meg, de akkor vállalták, hogy évente 1,5 százalékkal csökkentik a hiányt, és 2013-ban elérik a bűvös három százalékot. Rajoy szerint ez most sincs veszélyben, csak az idei év „necces”.
Fel van adva a lecke a bizottságnak. A csúcs előtt 12 eurózónatag (élen a spanyolokkal) levélben fordult a német–francia tandemhez, hogy a megszorítások mellett érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani a növekedési kilátásokra is – anélkül ugyanis soha nem fog kikecmeregni a kontinens a válságból. A problémát jó brüsszeli szokás szerint egyelőre elnapolták, Ollie Rehn pénzügyi biztos szóvivője csupán annyit mondott, hogy viszszatérnek rá, ha március végére megszületik a spanyol költségvetési törvény, és ebben feketén-fehéren szerepel majd a tervezett deficit.
Ami pedig minket illet, érthetővé válik, miért mondja Orbán Viktor egyre nagyobb meggyőződéssel, hogy nem fognak tőlünk egy petákot sem elvenni. Ha a magyar kormány csak egy kicsit is igyekszik, hogy többé-kevésbé hihető programot tegyen le az asztalra a hiány csökkentéséről, a bizottság meggyőzhető lehet: mindenki megelégedésére visszavonhatja a kohéziós alapok felfüggesztésével való fenyegetőzést, hogy aztán némi időt adjon a spanyoloknak.
