Pozsonyban „biztonsági okokra” hivatkoztak, igaz, előzőleg a három szlovák legfőbb közjogi méltóság közös nyilatkozatot adott ki, miszerint „a magyarok érzéketlenül választották meg az időpontot”. Augusztus 21. a szlovákoknak rossz emlékeket idéz: 1968-ban ekkor indultak meg Csehszlovákia ellen „baráti segítségnyújtásra” a Varsói Szerződés csapatai. Miután a szlovákok „nemkívánatosnak” nyilvánították, a magyar államfő visszafordult a komáromi hídon.

A történet itt nem ért véget.

Magyarország jogorvoslatért fordult az Európai Bírósághoz.

A luxembourgi testülettől – Pozsony remélt elítélése helyett –egyelőre egy újabb leforrázó jelzés érkezett. Yves Bot főtanácsnok állásfoglalása szerint az államfők utazásai a diplomáciai kapcsolatok területére tartoznak, s ezt a nemzetközi jog szabályozza. Az utóbbi nem uniós jog, a tagállamok hatáskörébe tartozik. A főtanácsnok azt javasolta, az Európai Bíróság utasítsa el a Szlovákia elleni magyar keresetet. Az indítvány nem köti az Európai Bíróságot, de azt valószínűleg a magyar kereset szerzői is tudhatták volna, hogy mit szabályoz a nemzetközi és mit az uniós jog. Ezzel a Magyarországot kínosan érintő helyzetet is megspórolhattuk volna. Nyerni talán még innen is lehet, ebben bízik a Bot véleményét hibásnak tartó igazságügyi tárca is, de alapvetően a szlovákokkal kellene rendezni az ügyeket. Hogy szoboravatások, államfői látogatások ne fajuljanak bírósági perekké.