A gépezet oly hatékonyan működött, hogy az eszmét még baloldalon tévelygő értelmiségiek is benyalták. Erre jön a miniszterelnök, s azt mondja, mindez csak technikai kérdés. A technika ugyan jól működik, mert a pénzügyminiszterek is megszavazzák majd a dolgot, szemben a hurrálapok várakozásával, de mégiscsak technika. A pénzek elreteszelése ugyanis elképzelhetetlen, hiszen addig a bizottság meghallja majd mindazt, amit válaszként a magyar kormány lép, s nem is fogja érteni, hogy juthatott korábban ilyesmi az eszébe.

Orbán nem először adja tanúbizonyságát, hogy a hülyék és az önmagukat hülyéknek maszkírozók özönében van olyan, aki érti a helyzetet, legfeljebb nem szereti. Gépezete kedveli úgy beállítani ezt a jelenséget, hogy ő az, aki elmegy a falig, majd szépen színezgetik, retusálgatják azt a részt, amikor a fal adta a másikat, s csak a legközelebbiek hallják suttogását, miszerint: győztünk.

Vagyis: nem szervezünk magunk mellett tábort, mert „nem érdeke Magyarországnak, hogy politikai térbe emelje a kérdést”. Magyarul: nem tudunk átütő, a döntést megakadályozni képes tábort szervezni. Ehelyett addigra ismertté válik az intézkedéssorozat, amely „orvosolja a problémát”. Ennek jele az lenne, ha a bizottság meg lenne győződve arról, hogy most már fenntarthatóan három százalék alatt tudjuk tartani a hiányt. Ha így lesz, ismét megtörténik, hogy Orbán legalább magának bevallja: ahogy addig csinálta, az tarthatatlan. A többi már gyerekjáték lenne. Egy jól kitalált kommunikációs terv segítségével csak be kell adni az egzaltált híveknek, hogy na ugye, megint győztünk.

S mindez addig megy, amíg a helyzet megengedi, hogy néhány karakteres gazdaságpolitikai intézkedéssel jobbra fordítsa valaki az ország sorsát. Jó lenne, ha sokáig, de vannak jelek arra, hogy máris nincs így. Lehet pöffeszkedni az 1,7 százalékos növekedés miatt (kicsi bázison lehet igazán nagy arcot növeszteni), de ha például a mezőgazdaságnak valami isteni csoda folytán sikerülne megismételnie a tavalyi rendkívüli teljesítményét, annak növekedési hozadéka éppen nulla százalék lenne. Vagy nyilván nagy optimizmusra fog okot adni hamarosan, amikormegkezdi a termelést Kecskeméten aMercedes, s kibővül az Opel termelése Szentgotthárdon, de ezzel nagyjából be is fejeztük, belátható időn belül semmi más nem indul.

Ami rövid távon nyugtatná meg a nyugtalanokat, az csak fiskális eszközökkel érhető el. Hadd ne mondjam, hogy hívják azt a közgazdasági irodalomban.