Sokan bírálják mostanában is a kormányt, amiért nem csökkenti, mi több, valamelyest még emelte is az üzemanyagok jövedéki adóját. Nos, az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentésével a kormány ugyanazt a hibát követné el, mint az MSZMP vezetősége az 1973–74-es, majd az 1979-es olajválság idején, amikor a határon akarta megállítani az olajárrobbanást.  Az eredmény közismert: torz fejlődés, az elavult gazdasági szerkezet továbbélése, óriási pazarlás és hatalmas államadósság.

Magyarországon a fosszilis energiahordozók árai korábban sem tükrözték és ma sem tükrözik azok valódi költségeit, például az okozott környezeti és egészségi károkat. Azt sem jelzik megfelelően, hogy igen korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásról van szó. Ezek az árak tehát téves jelzéseket adnak a gazdaság szereplőinek, ami nagyon megnehezíti a nemzetgazdaság szerkezetének a korszerűsítését, és gátolja az innovációt.

A jövedéki adó csökkentése mesterségesen gerjesztené az üzemanyagok iránti keresletet, konzerválná a jelenlegi gazdasági és fogyasztási szerkezetet, miközben éppen takarékosságra, hatékonyabb energiafelhasználásra kellene ösztönözni a lakosságot és a gazdaság szereplőit. Ezt sok ország vezetői felismerték, és ennek megfelelően cselekszenek. Például 2008-ban a kínai kormány a kőolaj árának akkori drasztikus emelkedésére az üzemanyagok adójának emelésével válaszolt, hogy még tovább csökkentse a keresletet, és az ország gyorsan növekvő gazdaságát korszerűbb, energiatakarékosabb szerkezet felé mozdítsa el. A német kormány ugyanekkor a tehergépkocsik útdíját emelte meg 40-90 százalékkal.

Az Európai Unió 2008. június 19–20-án tartott csúcstalálkozójának egyhangúlag elfogadott zárónyilatkozata az olaj- és gázárak emelkedésével kapcsolatban a következőket szögezte le: „A torzító pénzügyi és egyéb beavatkozásokat el kell kerülni, mivel ezek megakadályozzák, hogy a gazdaság szereplői megfelelően alkalmazkodjanak”. Az Európai Bizottság többször kinyilvánította azt is, hogy a jövedéki adó csökkentése azért sem célszerű, mert arra ösztönzi az olajexportáló országokat, hogy növeljék a kőolaj árát – hiszen azt tapasztalják, hogy ezt az importáló országok kormányai a saját adófizetőik pénzéből majd úgyis ellentételezik.

Ha a kormány csökkentené az üzemanyagok jövedéki adóját, a kieső bevételt máshonnan kellene előteremteni – az üzemanyagadó csökkentését követelők azonban mélyen hallgatnak arról, hogy ezt miként képzelnék el.

Ha a béreket terhelő adókat, járulékokat csökkentjük, akkor a hazai munkaerőt támogatjuk, elősegítjük a magyar munkahelyek megőrzését, esetleg szaporítását. Ha viszont az üzemanyagok adóját csökkentjük, akkor olyan terméket támogatunk, amelyet túlnyomó részben importból szerzünk be. Tehát aki az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentése mellett érvel, az nem a magyar munkavállalókat segíti, hanem a külföldi olajtársaságokat támogatja.

A szerző a Levegő Munkacsoport elnöke