Az eurózóna és Görögország válságának zűrzavarában könnyű figyelmen kívül hagyni egy egyszerű tényt: a szándék a valutaövezet magvának megőrzésére feltartóztathatatlan folyamatot indított meg az Európai Egyesült Államok (USE) létrehozása felé. Ezt írja David Owen volt brit külügyminiszter a The Spectatorban. 

A Hogyan maradjunk nemzetállam című cikkében, amely a cambridge-i Peterhouse College-ban elhangzott beszédét tartalmazza, azt fejti ki, hogy Nagy-Britanniának türelemmel részt kell majd vennie abben az elkerülhetetlen egyeztetési folyamatban, amely Európát egy szűkebb és egy szélesebb térségre osztja. Az előbbi inkább az Amerikai Egyesült Államokra hasonlít majd. Owen elmereng, vajon mit szólnak majd a mind borúlátóbb polgárok, ha megkérdik tőlük, akarnak-e „az egy ország egy valuta”-elv alapján úgy élni, mint mondjuk Kalifornia, New York, Florida vagy Maine szövetségi államok dollárt használó lakói az Egyesült Államokban. Nem tér ki rá ugyan, de tény, hogy az amerikai államok közül nemzeti összterméke alapján Németország például Kaliforniához, Franciaország pedig Texashoz lenne hasonlítható.

Keveseknek tűnt fel, folytatja David Owen, de Angela Merkel német kancellár már megkezdte a kampányt az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökének közvetlen választásáért, s egyben egy olyan új politikai rendszer kiépítéséért, amelyben a bizottság a kormány, az Európai Bíróság a legfelső bíróság, az Európai Tanács a második kamara szerepét játssza a megerősített Európai Parlament (EP) mellett.

Ehhez kapcsolódik az európai kereszténydemokrata pártcsaládba tartozó Viviane Reding igazságügyi biztos javaslata, hogy hívják össze a kormányközi konferenciát a lisszaboni szerződés átírására, továbbá hogy 2016-ig fejezzék is be ezt a munkát, a ratifikációkkal együtt 2019-ig, s így 2020-tól már az új, Owen szerint kétszintű, kétsebességes vagy kettős körű Európa működjék. Benne az Európai Egyesült Államokkal, illetve hozzá kívülről kapcsolódó és a belső piac előnyeit azért élvező többiekkel, Nagy-Britanniával, Törökországgal, a balkáni országokkal s feltehetően azon jelenlegi eurózónatagokkal, amelyek nem bírják a német költségvetési szigor súlyát elviselni.

Az eurózóna összeomlása megakadályozta volna a németek vezette és a francia elit által is támogatott USE létrejöttét, de Berlin nem engedte megbukni az eurót, amelynek válsága azonban most felgyorsítja Európa erős magvának föderális átalakulását.