Felesleges hangulatkeltés
Több olyan kezdeményezésnek is zászlóvivője volt, adta ezekhez a nevét, amiket szakmailag megalapozottnak még nagy jóindulattal sem tudok nevezni.
Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes úrnak írt beadványában név szerint is hivatkozik az általam mondottakra. Igen, a Magyar Állatorvosi Kamara küldöttközgyűlésén valóban felhívtam a kollégáink figyelmét arra, fel kell készülnünk rá, hogy szakmai okokra hivatkozva megszűntetik az ebek veszettség elleni védőoltásának évenkénti kötelezettségét.
Lévai Piroska minisztériumi beadványával összefüggésben tipikusan igaz a „nem ott, nem úgy és nem akkor” mondás.
A hölgy vélhetően angol vagy amerikai szakirodalmat tanulmányozott beadványa megírása előtt. Valóban igaz, hogy az Egyesült Királyságban (Angliában) nem évente adják be az ebek veszettség elleni védőoltását, hanem a védőoltás (más néven vakcina) gyártója által javasolt módon, két- vagy háromévente.
Csakhogy Anglia szigetország, amely emberemlékezet óta mentes a veszettség okozta megbetegedéstől. Mivel egy veszett róka vagy borz fizikailag képtelen arra, hogy átússza a La Manche csatornát, így a veszettség vírusának behurcolására egészen minimális az esély.
Ilyen járványvédelmi állapot mellett nagy biztonsággal elegendőnek tekinthető, ha a tartott ebek csak kétvagy háromévente kapnak a betegség elleni védőoltást, az állatok általánosított immunvédelmi szintje elfogadható.
Egészenmás a járványvédelmi helyzet Kelet-Közép-Európában.
Hazánknak négy olyan szomszédja is van (Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország), ahol a veszettség okozta megbetegedés előfordulása szinte mindennaposnak tekinthető. Igazolt tény, hogy egy veszett róka naponta 40-50 kilométert ismegtesz, és számára a Tisza vagy a Dráva átúszása semmilyen nehézséget nem jelent.
A veszettség behurcolása Magyarország földrajzi viszonyai között nem akadályozható meg. Ettől a veszélytől mentesülni csak akkor tudunk majd, ha a felsorolt szomszéd országok mentessé válnak a betegségtől.
A jelenleg fennálló magyar járványvédelmi helyzetben (mint járványügyi szakállatorvos) nem merném kijelenteni, hogy az ebeink évenként kötelező, veszettség elleni védőoltásának megszüntetése, a veszettség elleni eboltások két vagy három évre való korlátozása megnyugtató járványvédelmi biztonságot ad.
Téves és egyértelműen csúsztatásnak tekinthető Lévai Piroska beadványának az az állítása, amely szerint „…a 2005/91/EK jogszabályt alkalmazva a 3 évenkénti oltásismétlést kellett volna kötelezővé tenni, de az FVM/VM nem hajlandó tudomásul venni az európai uniós jogszabályt”. Továbbá „…az FVM nemhogy nem illesztette az EU-s jogszabályhoz a kutyák veszettségi oltásáról szóló rendeletét, hanem szembe is ment vele…”.
A bizottság 2005/91/EK (2005. február 2.) határozata semmiféle háromévenkénti kötelezettséget nem állapít meg a tagországok számára. Az ebek veszettség elleni kötelező védőoltása beadatási gyakoriságának a meghatározása az unión belül tagállami hatáskör, a tagországok saját járványvédelmi helyzetük alapján döntenek arról. Az országuk és polgáraik iránt felelősen, és nem egy önmagát hozzáértőnek kikiáltó kutyatenyésztő kényekedve szerint.
Hasonlóképpen pontatlan és megalapozatlan Lévai Piroska azon állítása, amely szerint „2005 óta közel 40 milliárd forintot fizettetett ki az állam teljesen fölöslegesen a magyar kutyatartókkal”. Bombasztikusan hangzó, hangulatkeltésre kiválóan alkalmas, de minden valós szakmai-gazdasági alapot nélkülöző állítás.
Befejezésül megemlítem, hogy egy ilyen kérdésbenmég a széles körű szakmai tájékozódás és megalapozott adatok alapján is hatalmas a döntéshozó felelőssége. Az élő természettel összefüggésben ugyanis nincsenek százszázalékos pontosságú helyzetek, határesetek és valószínűségek vannak. Egy védőoltás beadása után egy élő szervezetben soha nem alakul ki százszázalékos biztonságú immunvédelem.
Amennyiben az ismertetett hazai járványtani helyzetben megszüntetnék az ebek évente kötelező, veszettség elleni védőoltását, és az így lényegesen alacsonyabb immunvédelmi szintű kutyaállomány közvetítésével alakulna ki halálos emberi veszettség, akkor Lévai Piroska vállalná-e azt, hogy az ő kezdeményezése eredményeképpen halt meg esetleg akár csak egyetlen ember?
A szerző elnök, igazgatási és járványügyi szakállatorvos Magyar Állatorvosi Kamara
