Tudván, hogy az Orbán-kormány indokolatlannak és jogszerűtlennek találja a Magyarországnak járó kohéziós pénzek megvonását, olyan hiábavalóságokkal töltöttem az időt, mint annak a kiszámítása, hogy hány szavazatot volna képes kormányunk begyűjteni, amikor a pénzügyminiszterek tanácsa az indítványról dönt.

A számolgatásnak formailag volt értelme, mivel az unió szervezeteiben, ha valamely kérdésben nincs egység, úgynevezett minősített többség dönt. Márpedig miután a lengyel, a litván és a cseh kormány is kifejezte egyet nem értését a bizottság álláspontjával, elvileg fennáll a lehetősége annak, hogy a tagországok fele, közöttük egy-két „nagy” is – akár precedenst teremtve – keresztbe feküdjön a bizottsági akaratnak.

Miután a magyar polgár azt hallotta miniszterelnökétől, hogy ellentétben a szóban forgó indítvánnyal, az unió a nekünk járó pénzekből „egy petákot” sem von majd el jövő év elejétől, még azt is gondolhatta, hogy a többség velünk van vagy lesz.

Az „egy peták” kifejezés Orbán brüsszeli nyilatkozatában hangzott el; hívei erőfelmutatásnak is gondolhatták. De ugyanebben a nyilatkozatban elhangzott valami más is, ami kevésbé volt hangzatos, de sokkal többet mondott. Azt tudniillik, hogy nem szervezünk tábort magunk köré. Magyarán: nem kívánjuk, hogy a pénzügyminiszterek tanácsa másként döntsön, mint a bizottság.

Mindezek után bátorkodom kijelenteni, Orbán Viktor nemhogy tiltakozna a március közepén esedékes, bennünket sújtó rendelkezés ellen, hanem kifejezetten kívánja azt. Ismétlem: kívánja.

Paradoxon? A legkisebb mértékben sem az. A tét a 2013-as költségvetés. A pénzügyminiszterek tanácsa „kötelezi” majd az Orbán-kormányt arra, hogy egyszeri bevételek nélkül is rajzoljon hiteles költségvetési pályát, az meg e kötelezettség paravánja mögé bújva végrehajtja azokat a megszorító intézkedéseket, amelyek e hitelességhez szükségesek. Ha nem köteleznék, szabad akaratából volna kénytelen ugyanezeket a lépéseket megtenni, és nem kommunikálhatná azt, hogy kényszer hatására cselekszik. Így igen.

Orbán szerint a pénzügyminiszterek, amikor döntenek, már sejteni fogják, hogy a döntésük okafogyott, hat hónapon belül pedig a sejtésből bizonyosság lesz. Szeptemberben ugyanis már készek a jövő évi költségvetés ijesztő sarokszámai. A büntetést erre fel visszavonják.

Pár hete azt írtam: a kuruckodásnak vége, egy választásunk van: beállni Németország mögé. Ma Németország egységet és költségvetési fegyelmet akar, s nem enged se egységbontást, se túlköltekezést. Cserébe rábólint az IMF-fel esedékes hiteltárgyalásokra. Orbán, mint Róna Péter mondja, paktumot kötött Merkellel; innen az a tőle szokatlan, magabiztosságba ojtott jámborság, amit Brüsszelben mutatott.