Három százalékkal többen, mint három éve, amikor az előző hasonló mérést elvégezték. Egészében a válaszolók 22 százaléka nagyon boldog. Sokan kétségbe vonják az ilyen felmérések hitelességét, mások a boldogság különböző, egymástól igen eltérő értelmezésére is figyelmeztetnek. Például ahol több a fiatal, ott több a boldog ember. A legboldogabb ország így lett az idén Indonézia (a válaszadók 51 százaléka nagyon boldog) – a sok és optimista fiatalnak bizonyára szerepe van ebben.

A gazdasági növekedés perspektívája is növeli a boldogságérzetet: India, Törökország ésMexikó is boldogabb,mint három éve volt. Kína gazdasága lendületesen gyarapodik, de a boldogságskálán csak 19 százalékot értek el. Valami hiányzik nekik. Talán csak nem a szabadság? Ausztrália, az Egyesült Államok és Kanada is igen elöl áll a listán. Talán a bevándorló országok jellegzetes, optimista lelkülete segíti őket? Az mindenesetre érdekes, hogy (a vén) Európa népei a kevésbé boldogok közé sorolták magukat. Egyes kutatások szerint amint az egy főre jutó GDP eléri a 25 ezer dollárt, a gazdasági növekedés nem növeli a boldogságszintet.

A magyarok rosszul állnak a versenyben a maguk 8 százalékával. Ez ugyanis 4 (négy) százalékkal kevesebb a négy évvel ezelőttinél. Romlik a boldogságszint, ami tökékéletesen ellentmond az uralkodó politikai centrum világképének. Nem boncolgatnám, népünk miért nem érti meg, hogy lezajlott a nagyarányú hatalmi váltás, ezért örvendeznie kellene és látnia a boldogságos jövendőt. Vannak nálam sokkal jobban fizetett megmondók, akik rámutatnak majd az általános okra. Az biztos, hogy ilyen zuhanás más országokban nem volt. Még a velünk egyívású lengyelek is csak egy boldogságszázalékot veszítettek.

Könnyű felelősöket találni – másutt. Például itt van mindjárt az EU. De a saját házunk táján is keresgélhetünk: állapotunkat például rontja az egészségóvás és az oktatás szintjének folyamatos rontása. Másutt, ahol magas a diplomások aránya és a jövedelmek szintje, több a nagyon boldog ember. Mi sokszor keressük történelmi okokban, külső csapásokban boldogtalanságunk okait. A japánoknál, lám, hat százalékkal javult a boldogságérzet, pedig volt pusztító cunami és Fukusimában nukleáris katasztrófa.

Bhutánban, a kis himalájai országban eleve a bruttó nemzeti boldogságot mérik a GDP helyett. Azt olvastam, hogy négy összetevőt tekintenek a legfontosabbnak: kiegyensúlyozott fejlődés, a kultúra megőrzése, a gondoskodás a környezetről és a jó kormányzás. Ha csak az nem!