Azonban éppen, mint szakember szükségét érzem, hogy a Népszabadság február 14-i számában megjelent Nem követnék Pécs példáját című cikkre reagáljak. A közmű cégek újraállamosításának céljáról nem szól az írás és az sem derül ki miért most vált fontossá az önkormányzati tulajdon helyreállítása, amikor például a szintén önkormányzati tulajdonú Budapesti Közlekedési Vállalat csődközeli állapotban van, és a csődje az egész várost fenyegeti.

Bár 1997-ben még jobb volt a főváros gazdasági helyzete, ám a Fővárosi Önkormányzat mégis lemondott részvénytulajdonának 25 százalékáról 33 milliárd forint ellenében, melyet fejlesztésekre kívánt fordítani.

A részvények 25 százalékának átadása mellett azonban a Fővárosi Önkormányzat a menedzsmentjogokat is átadta a befektetőknek.

Ez azt jelentette, hogy a befektetők tehetnek javaslatot a vezérigazgató és egyik helyettese személyére és rajtuk keresztül ők döntenek az üzemeltetés napi kérdéseiben.

Viszont, mint többségi tulajdonos a Fővárosi Önkormányzat fogadja el a mérlegbeszámolókat, üzleti és fejlesztési terveket, víz- és csatornadíjakat, valamint dönt mindenről, amit a Gt. előírásai a részvénytársaságok közgyűlésének hatáskörébe utalnak. A csatornázási műveknek ezenkívül eredményének terhére fejlesztési díjhányadot kell képezni, amely saját forrást biztosított az EU-támogatásokkalmegvalósított nagyberuházásokhoz. (1000 km-nyi csatorna, Központi Szennyvíztisztító, észak- és délpesti szennyvíztisztítók bővítése, korszerűsítése, biogázfejlesztések stb.)

(Megjegyzem az új létesítmények az önkormányzat tulajdonát képezik, a részvénytársaság bérli azokat.)

Ezzel szemben a befektetőknek osztalékelsőbbsége van, de osztalékalapot csak a megtakarítások, alaptevékenységen kívüli árbevételek stb. képeznek.)

Tehát a kifizetett osztalék nem szelvényvagdosás eredménye, bár a 16,5 milliárd befektetés után az se vehető zokon.

A privatizációs szerződés szerint a Fővárosi Önkormányzat 2022-ben névértékén vásárolhatja vissza részvényeit és emellett a befektetők eddig 42 milliárd forint osztalékot kaszszíroztak.

„Nem rossz”, ahogy pestiesen mondják.

Azonban, ha kiszámítjuk ennek jelen értékét a privatizáció idejére (tízszázalékos kamatlábbal) csak 23,788 milliárd marad, amiből nyilvánvaló, hogy most a befektetőkkel ingyenes visszavételről tárgyalni nem reális.

Ha pedig fizetni kell a visszavételért – minimum tízmilliárdot – felmerül a kérdés miért jó az.

Az évi milliárdos osztalék megmarad az önkormányzatnak, de a csatornadíj ettől nem csökken.

A csatornadíj a privatizációs időszakban vagy háromszorosára növekedett, de annak oka elsősorban az infláció és a fejlesztések miatt megnövekedett üzemeltetési költségek voltak – a környezetvédelem pénzbe kerül.

Amiben valóban jók voltak a befektetők az a költségcsökkentés, aminek „jó” példája a munkavállalók létszámának felére csökkentése.

Hogy miért most kell az önkormányzati tulajdont helyreállítani, miért nem lehet a privatizációs szerződés lejártát megvárni, arra nem tudom a választ, illetve csak politikai okokkal tudom magyarázni.

BÓDÁS SÁNDOR FCSM-nyugdíjas