Február 29-én az Európai Parlamentben el is magyaráztam ezt a döntést az ACTA előnyeivel együtt. Ily módon is igyekeztem visszahozni a földre az ACTA-ról szóló vitát, amely bizony kezd kicsúszni a szereplők ellenőrzése alól.

A vita hevessége indokolt. Az internet szabadságáért érzett aggodalmakat magam is osztom, és örömmel látom az azt fenyegető potenciális veszélyek elleni nyilvános akciókat.

A valóság azonban az, hogy e feltételezett veszélyekhez az ACTA-nak kevés köze van. Az akciók egy része – például a parlamentek honlapjai elleni hackertámadások – elvétik a célpontot. A hozzájuk kapcsolódó állítások egy része szintén szem elől veszti a lényeget.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben: az ACTA nem fogja cenzúrázni az internetet. Nem ad felhatalmazást egyes személyek e-mailjeinek vagy blogjainak a megfigyelésére. Nem fog rendőrségi feladatokat magánkézben lévő internetszolgáltatók alvállalkozásába adni. Nem fogja korlátozni az engedélyezett generikus gyógyszerek forgalmazását. Vámtisztviselőket sem fog felhatalmazni arra, hogy laptopokat vagy MP3-as lejátszókat átvizsgáljanak.

Biztos vagyok benne, hogy ez a megállapodás nem ássa alá az EU alapszerződései által garantált alapvető jogokat és szabadságokat.

Ami valóban benne van az ACTA-ban, s ami méltó a megvitatásra, az a szellemi tulajdon szerepe a társadalomban és a gazdaságban.

Az ACTA nem több és nem kevesebb, mint egy olyan megállapodás, amely nemzetközi normákat hoz létre a 13 aláíró fél számára, hogy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogokat úgy érvényesíthessék, ahogy azt az európai jog már ma is tartalmazza.

Az évek során Európában átfogó rendszert építettünk ki annak érdekében, hogy védjük a szellemi tulajdont, ami, az ismert szlogen szerint, Európa egyetlen nyersanyaga. Megállapítottuk a védendő jogok körét, és meghatároztuk azokat az eszközöket, szabályokat, amelyek ezt a védelmet lehetővé teszik. Ezekbe bekerültek azok a biztosítékok is, amelyek szavatolják a polgárok szólásszabadságát, az információhoz való szabad hozzáférést és az adatok védelmét egyrészt, a szolgáltatók és a közvetítők jogait másrészt. Az ACTA arra szolgál, hogy ennek a rendszernek az előnyei az unió határain túl is érvényesülhessenek. Ez apró, de jelentős lépés a globális hamisítóipar és a szellemi tulajdonnal való kalózkodás kiiktatása felé. Ezek becsült forgalma évente több mint 250 milliárd USD.

Az ACTA végrehajtó jellegű szerződés. Nem részletezi, milyen jogok létezhetnek, mi jogszerű és mi nem, hanem eljárásokat tartalmaz, amelyekkel ezek a jogok megvédhetők. Az interneten megjelenő szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésének néhány alapelvét tartalmazza a polgári jogban, a büntetőjogban és a kettő határterületén, s megalapozza az ezt elősegítő nemzetközi együttműködést.

A tárgyalások során az Európai Unió által elért egyik legnagyobb eredmény az, hogy az ACTA rendkívül hasonlít az európai rendszerre, számos tagállam pedig máris egyértelművé tette, hogy az ACTA hatálybalépése miatt nem is kell majd módosítania már meglévő jogszabályait. Az emberek általában éppen ezt várják az európai politikától: szigorítsa a normákat, eredményesen érvényesítse és exportálja őket a világ többi részébe.

Az európai vállalkozások így látják ezt a megállapodást. Kifejezték, milyen fontos számukra, hogy az ACTA eljárásai kiterjednek majd a világkereskedelem ötven százalékát adó országokra, ami pozitív hatással lesz a növekedésükre, a nyereségességükre, és így több munkahelyet tudnak majd biztosítani.

Mindez világos azoknak, akik vették a fáradságot, hogy a megállapodás szövegét elolvassák.

Szeretném mindezt egy személyes adalékkal is kiegészíteni. Képzettségemet tekintve jogász, meggyőződésem szerint pedig liberális demokrata vagyok, egész életemben foglalkoztatott az emberi jogok és az egyéni szabadságjogok védelme. Még fiatal európai parlamenti képviselőként egyike voltam a Spinelli-jelentés összeállítóinak. A jelentés az első kísérlet volt az emberi jogok katalógusának összeállítására, és 1989-ben az Európai Parlament által közzétett alapvető jogok és szabadságok nyilatkozatának az alapját képezte. Ez volt az előfutára az EU alapjogi chartájának is, amely a lisszaboni szerződéssel vált kötelező erejű jogszabállyá.

Tökéletes ellentétben állna a karakteremmel egy olyan megállapodás védelme, amely ezeket a jogokat sérti.

A tárgyalási folyamatot egyébként is mindig igyekeztem úgy alakítani, hogy az a lehető legnyitottabb legyen, és a legtöbb érdekelt és érdeklődő bevonását tegye lehetővé. Az ACTA tárgyalásain az uniós tagországok is részt vettek, és az egész folyamat során tájékoztatást kaptak. Az Európai Parlamenttel szorosan együttműködtünk, s 2010 áprilisában éppen az Európai Bizottság kezdeményezte a tárgyalás alatt álló szövegtervezetek nyilvánosságra hozatalát, ami meg is történt.

A teljes és végleges szöveg több mint egy éve elérhető. Most a tagországokon és az Európai Parlamenten a sor, hogy döntsenek róla. Remélem, a helyes döntés meghozatalában az Európai Bíróság is segíteni fogja őket. Jó lenne elkerülni a demokratikus döntéshozatali folyamat obstrukcióját. Ennek érdekében érdemes elválasztani a tényeket a félelmektől és a tévképzetektől. Ne mulasszuk el az alkalmat, hogy megtegyük ezt a fontos lépést a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok globális védelme érdekében.

A szerző az EU kereskedelmi ügyekért felelős biztosa