„Kétséges, hogy elkerülhető-e az egészségügyi rendszer összeomlása: az orvoshiány egyre brutálisabb méreteket ölt” – írja Danó Anna (febr. 16., 5. old.)

Nem egyedül az orvoshiánnyal van baj. Az unokáim iskolájából (híresen jó iskola) két kedvelt, jó tanár távozott ezen a télen az oktatásügyön kívüli állásba, hogy végre középosztályi színvonalon élhessen. A tudományos kutatók közül aki csak teheti, külföldre megy dolgozni. Az ok közös: a közalkalmazottak vészes alulfizetettsége és munkahelyük vészes alulfinanszírozottsága. Közben minden közgazdász Medgyessy Pétert szidja, mert miniszterelnöksége kezdetén megpróbálta nem megszüntetni, csak érezhe tően csökkenteni a közalkalmazottak lemaradását fizetésben a versenyszférában dolgozókhoz képest. 1946. augusztus 1-je óta, amikor lenyomták a közalkalmazottak fizetését, ő volt az egyetlen, aki valamit tenni próbált. Mára már elveszett, amit elért, a közalkalmazottak lemaradása fizetésben nagyobb, mint Medgyessy fizetésemelése előtt volt. Gyorsuló infláció mellett már negyedik éve nem kapnak fizetésemelést.

Közgazdászainknak és politikusainknak észre kéne végre venniük, hogy a közalkalmazottak tragikus és megalázó alulfizetése a nemzetgazdaság súlyos, vészes strukturális problémáira vezet. A baj akkora, hogy most már nem lehet a „nincs rá pénz” örök érvével elhessegetni. El kell érni, hogy a közalkalmazottak fizetése legalább összemérhető legyen a versenyszférában dolgozókéval. (Nem átlagosan, hanem az azonos végzettségűeket hasonlítva össze, diplomást a diplomással stb. ...

Hogy erre pénzt teremtsenek, ahhoz radikálisan át kell alakítani az adórendszert, amivel a ma versenyszférában dolgozók nyilván rosszul járnának. A közalkalmazottak lemaradása akkora, hogy az egyensúlyt már nem lehet úgy megteremteni, hogy a többiek se járjanak rosszul. Ez sokaknak fájna, de ha nem teszik meg, ha a politikusoknak nincs merszük megtenni, abba végleg belerokkan az ország. Nem lesz, aki meggyógyítsa a betegeket, nem lesz, aki elfogadható szinten oktassa, művelt emberré nevelje a felnövekvő nemzedéket, nem lesz, aki a tudományos fejlődés, a műszaki haladás felé vigye nemzetgazdaságunkat, nem lesznek működő könyvtáraink, múzeumaink, alulfejlett létbe süllyedünk, teljesen kiszolgáltatottak, más országoktól függők leszünk.

A baj nagyon nagy. Tessék felébredni!

Válas György Budapest