Melyet mi, légzőcsonkokról lekapcsolt liberálisok, csak kívülről bámulhatunk. Aki belül van, mondjuk egy minisztériumban, bizonyára másként szemléli a tekintélyuralmi rendszer erősödését. És kínosan ügyel rá, nehogy kiderüljön, hogy valamely fölmenője azelőtt egy-egy szakszervezetben tüsténkedett. Mert akkor nyomban lecsapnának rá, és véget érne a karrierje.

Túlbuzgó funkcikra, egzisztenciálisan elkötelezett szolgákra van a rendszernek szüksége ahhoz, hogy a nemzeti erőtér terebélyesedjen, s a központi akarat lehatoljon a mélyrétegekbe. Nagykövetek kellenek, akik megvédik az országot az ellenséges sajtótámadásoktól. Az a polgármester az ideális, aki sajátmeggyőződéséből hajlandó keresztezni a Borsodból indult szegénymenet útját, és olyan iskolaigazgatók szolgálják jól az ügyet, akik tudják, mikor kell kimondani, hogy iskolájuk nem lesz „gyurcsányista”. A kollektív évtizedek kedélyeskedő, nem túl-, de kellőképp megfizetett párttitkáraira van szükség ahhoz, hogy az ideológiai elhajlásokat meg lehessen akadályozni egy-egy önkormányzati intézményben vagy a kormány direkt utasításaitól függő közmédiában. A nemzeti együttműködés rendszerét a járási közigazgatási rendszerrel tökéletesen ki lehet szélesíteni. Most, amikor a portásoknál és a büfésnőknél is alkalmazási feltétel lehet a fideszes rokonszenv, gondoskodni kell a haszonlesők tömeges elvárásairól is. Elsőként a forradalom gyermekeit kell biztos helyre tenni, nehogy elkallódjanak. Az újságok napok óta arról cikkeznek, hogy a Fidesz országgyűlési frakciója hogyan készül a kisebb létszámú, kétszáz fős parlamenti korszakra. Megvizsgálja, kinek milyen ambíciói vannak. 2014-ben a legalábbis minden második parlamentből kihulló Fidesz-képviselő diplomáciai szolgálatban, a gazdasági-pénzügyi-üzleti világban vagy az önkormányzati szférában helyezkedhet el. Akinek végképp nem találnak helyet, még mindig ott marad a (rossz emlékű) járási hivatal az okmányirodákkal, a hagyatéki, anyakönyvi és gyámügyekkel, az építéshatósági osztályokkal és a szabálysértési hivatalokkal. A „centrális erőtér” úgy izmosodik meg, hogy teret ad a kétharmados agymosás kétely nélküli híveinek, s bezárják a kaput a nemzetidegen ellenkezők előtt.

Olyasféle dzsentriknek áll a zászló, akik maguktól képesek belátni, hogy mire van szüksége a kor éppen aktuális elitjének. Ortutay Gyula írja naplójában, hogy 1938-ban a Magyar Rádió irodalmi osztályának túlbuzgói mivel és hogyan akadályozták meg a Lúdas Matyi műsorra vitelét. Kimondták, hogy „nem vetne jó fényt a földbirtokos uralkodó osztályra”. Fazekas műve tiltólistára került.