A világ legdrágább színielőadását próbálják Athénban, ahol a parlament tegnap bólintott rá a megamentőcsomag újabb fejezetére, az adósságcserére. Valódi dráma ez, amelyet uniós támogatással állítanak színpadra.

Pénzszűkére nem panaszkodhat a rendező: az EU-tagállamok eddig 240 milliárd euróval szálltak be az előadásba. Igazán érdekfeszítően alakul – legfeljebb a katarzis marad el.

Az első felvonásban nem oldódik meg semmi. A főszereplő egy csőd szélén álló ország, sok ezer éves történelmi és kulturális hagyományokkal. A többi állam a segítségére siet, és 110 milliárd eurós mentőövet dob utána. Ám a bajbajutott tovább fuldoklik.

A második felvonásban sem javul a helyzet. Az európai államok kórusa siránkozik egy sort, pénzügyi tragédiát emleget, és most már 130 milliárd euróval igyekszik elejét venni a bajnak. Csakhogy a baj egyre nagyobb.

De mitől is múlna el?

Erről szól a harmadik felvonás, amelynek jelenleg folyik a főpróbája. Ebben a felvonásban az aggódó európai rokonok újabb, minden eddiginél nagyobb pénzesládát küldenek a vergődő birodalomnak (alakítja: Görögország) – bár erről még vita van a szerző és a rendező között. A brüsszeli vendégrendező szerint valami fordulatot kellene végre kitalálni, a szerző az ismétlődésben látja a drámai erőt.

Így játszik egymással színházasdit a demokrácia bölcsője, Görögország és a demokrácia őrzője, az Európai Unió – immár évek óta. A katarzisra azért nincs sok esély, mert a (görög eredetű) szó jelentése megtisztulás, márpedig a megtisztulást látni egyelőre a legkevésbé.

Nyugodtan lehet még akárhány százmilliárd eurót beleönteni a görögök feneketlen kútjába – egy színdarab sok mindent elbír –, addig nem javul a helyzet, amíg az „athéni polgárok” sanyargatásánál egyetlen szerző képzelőereje sem terjed tovább. Fizetéseket-nyugdíjakat csökkenteni és adókat emelni egyetlen tollvonással lehet (ez történt az első két felvonásban), de hogy ebből nem lesz kibontakozás, az biztos.

Most már csak a harmadik felvonásban reménykedhetünk. Itt jöhetnének az igazán drámai események: a hatalmas vízfejjé duzzadt állami szektor lecsapolása, a bürokrácia és a klientelizmus felszámolása (ez utóbbi csúnya szó, de jól kifejezi a lényeget – a politikai és az üzleti életet a baráti-rokoni kapcsolatok irányítják), a hatékony igazságszolgáltatási rendszer kiépítése, na és persze a szerkezeti reformok.

S hogy lehet-e efféle témákból izgalmas színművet alkotni? Nagyon is. A téma aktuális, a szerepek hálásak (a görög nép megmentője Athénban, a görög nép megmentője Brüsszelben, az európaiak pénzét féltők itt-ott-amott a kontinensen), a végkifejletet garantáltan lélegzet-visszafojtva várja a közönség. Az egyetlen veszély, hogy a színház nem kap több pénzt, az előadás félbeszakad, és a jegyek ára elúszik.