A hétfői bazi nagy görög lagzit egy bazi nagy magyar taslival toldotta meg szerdán az Európai Bizottság. Amíg a görögök (euróban) milliárdokat kapnak, tőlünk (forintban) milliárdokat vonnak meg az EU döntéshozói. Persze ezzel együtt sem szeretnénk a görögök bőrébe bújni.

Tény, jókora csapást mért a kormányra Brüsszel a kohéziós támogatások harmadának javasolt befagyasztásával. Bár a 495 184 000 eurós megvonásra a pénzügyminisztereknek március 13-án még rá kell bólintaniuk, a magyar kormány külön utas politikájának fogadtatását látva, kevéssé hihető, hogy a hétfőn itthoni parlamenti határozattal megerősített litván és lengyel barátság elegendő lesz a magyar álláspont győzedelmeskedéséhez ebben a csatában. Annál is kevésbé, mert konszenzusos döntés született tegnap, azaz ezúttal barátaink sem mentek szembe a fősodorral. Kohézió, azaz összetartás tehát van, csakhogy Magyarország ellen. És érdekében.

A költségvetés módosítására, kiigazítására semmi szükség sincsen – közölte sietve a szaktárca még a brüsszeli döntést bejelentő sajtótájékoztató közben. Utóbb a kormány- és a miniszterelnöki szóvivő közös közleményben fejezte ki értetlenségét a megalapozatlan és méltánytalan döntés miatt. Sántító indoklásuk szerint minden rendben van, az ország megindult az adósságcsökkentés és a hiánylefaragás útján, miközben olyan növekedési tempót produkál, amilyet még nem pipált Európa.

A mélységes csalódottság és sértettség közepette sem lehet azonban elfeledkezni arról, hogy a bizottság jogszerű döntést hozott. Csúcstartók vagyunk az EU-ban azzal, hogy a háromszázalékos GDP-arányos célt 2004 óta nem tudjuk elérni, s ez alól 2011 sem kivétel. Bárhogyan próbálja ezt érdemként feltüntetni a kormányzati propaganda, az olyan egyszeri tételek nélkül, mint a magán-nyugdíjpénztári vagyon rekvirálása, himalájai magasságban lenne a deficit. Amit idehaza még el lehet hitetni egy békemenetnyi tömeggel, azt Brüsszelben nem veszik be. Álságos arra hivatkozni, hogy 27-ből 23 tagállam ellen folyik túlzottdeficit-eljárás, és most miért pont bennünket pécéztek ki, mint ahogy kétéves kormányzás után a hátrafelé mutogatás sem hiteles.

Fontos világossá tenni, hogy ez a vesszőfutás a kormányé, más kérdés, hogy az ország remeghet bele. De nem fog, efelől ne legyenek kétségeink, hiszen a szabadságharc a januári fegyverletétellel már véget ért, s a kormánynak újabban csupán az okozhat fejtörést, hogy a kapitulációt milyen kommunikációs technikákkal fogadtassa el a benne még hívő választópolgárokkal.

A vérig sértettség pózát el kellene hagyni, s mihamarabb olyan megalapozott költségvetési kiigazító lépésekre van szükség, amelyekkel megmenthető a 150 milliárd forintnyi, most kétessé tett kintlevőség. És amivel az ország hitelét is helyre lehet állítani.