Négyes fogat
Orbán Viktor nagyon sok döntésével egyetértek. Nem szerencsés, vagy nem megfelelő döntések is születtek az elmúlt másfél évben, mondta a miniszterelnök a Fidesz legutóbbi frakcióülésén. Így igaz. E körbe tartozik a magyar sport ügye. Az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére nagyobb költségvetési támogatást kap a sport. Feltétel, hogy a pénz felhasználásának ellenőrzöttnek, hatékonynak és egycsatornásnak kell lennie. Kiemelten kell támogatni az olimpiai mozgalmat, a szabadidősportot és a legnépszerűbb látványsportokat.
A feladat végrehajtását a miniszterelnök átadta Schmitt Pálnak, aki kijelölte azokat, akik reményei szerint a munkát eredményesen elvégzik.
A négyes fogat: Czene Attila lett a sportért felelős államtitkár, Borkai Zsolt olimpiai bajnok, Győr polgármestere, országgyűlési képviselő, a MOB elnöke és a hatalmi ambíciókat dédelgető Molnár Zoltán, a MOB főtitkára. (Ő már a kormányváltás előtt megtervezte egy A4-es papíron – és meg is mutatta –, hogyan fog a magyar sport működni.) Negyedikként kellett valaki, aki az elképzeléseket a parlamenten végigmenedzseli. Erre megnyerték az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának elnökét, Bánki Eriket.
A Nefmiben Szócska Miklós egészségügyi vagy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkársága komoly érdemi munkát végez a maga területén. Czene Attila viszont említhető munkahelyi tapasztalatok nélkül, a Szombat esti láz egykori hőseként még semmit nem tudott megoldani több mint másfél év alatt. Munkáját a korábbi kormány sportállamtitkárságának apparátusa és a négyes fogat másik három tagja irányítja. Az állami pénzek továbbra is több csatornán, jelentős késéssel érkeztek a sportszervezetekhez. A szabadidős szervezetek támogatása csökkent. A sporttörvény (Stv.) átfogó módosítása kétszer szerepelt a kormány félévi jogalkotási programjában, mégsem készült el.
Tavaly novemberben egyszer csak Bánki Erik és Szalay Ferenc (a kosárlabda-szövetség elnöke, Szolnok polgármestere) a magyar sport feladat- és intézményi átalakítására átfogó törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, amelyet az el is fogadott. Tudott, hogy e képviselői magánindítvány normaszövegét a politikai megrendelés szerint a sportállamtitkárság jogásza készítette. Úgy is néz ki. A módosítással megszűnt a Nefmi sportirányítási feladata. Kizárólag néhány párhuzamos – leginkább pénzügyi, ellenőrzési – feladata maradt, amelyekhez nem államtitkárság, hanem a NAV és az Állami Számvevőszék, valamint az új rendszerből adódóan a MOB is elegendő.
Az új sporttörvény a Magyar Olimpiai Bizottság alá rendelte a sport teljes irányítási rendszerét. A MOB így ellátja az olimpiai mozgalom irányítását, de irányítja például a fogyatékosok sportját, s az intézményrendszerébe integrálódik a magyarországi Forma–1 is stb. Elkészíti a sport utánpótlás-nevelési koncepcióját, megszervezi, végrehajtja, irányítja, felügyeli, működteti az ezekkel kapcsolatos programokat stb. Mindezt egy kreált félállami szervezet köntösében. Majd a MOB-hoz tartoznak a kutyaszánhúzók, a lovasok és a labdarúgók problémái is. Egyébként a labdarúgókra is ráfér, hogy az MLSZ helyett a MOB feleljen a sportág utánpótlás-neveléséért. Ám mit szól majd ehhez az MLSZ elnöke vagy a miniszterelnök, akinek a szíve csücske a felcsúti Puskás Labdarúgó Akadémia? Márpedig a törvény ezt írja elő!
A MOB-hoz tartozik a szabadidősport, a sportigazgatás, valamennyi stratégiai jellegű feladat és a sportpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium költségvetéséből származó állami sportcélú támogatások tervezése, elosztása, felhasználásának ellenőrzése is.
E feladatok maradéktalan ellátására egy civil szervezet társadalmi elnökkel, mesterségesen kialakított elnökséggel nem képes. A MOB sokkal kisebb feladatokat sem tudott ellátni megfelelően. Vajon a szükséges 70-80 fős szervezet hogyan fog működni, ki fogja vállalni érte az erkölcsi és anyagi felelősséget?
A sporttörvény egyéb visszásságait hely hiányában nem említeném. Azt le kívánom szögezni, hogy mindezt az államtitkárság alkalmatlansága, a kialakított koncepció átgondolatlansága, az egyesületi demokrácia semmibevétele eredményezte. Ez az oka annak, hogy az elmúlt másfél év alatt szinte kizárólag képviselői magánindítvánnyal 13-szor módosították a sporttörvényt. Több esetben a módosítást is módosították.
A miniszterelnök sportszeretetét tükrözve elkészült az öt látványsport (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong és vízilabda) támogatási koncepciója. Lényege, hogy utánpótlás-nevelési célokra a vállalkozók társasági adójuk 70%-át felajánlhatják az egyesületeknek vagy szövetségeknek. Az elképzelés szerint ez az állami költségvetést évente csak 15-20 milliárd forinttal szűkítené. A vállalkozók rájöttek azonban, hogy e felajánlásokkal ők is jobban járnak. Így mintegy 90 milliárd forint igény jelentkezett. A költségvetés ekkora terhet nem vállalhat. A kormánynak módosítania kellett volna a törvényt. Ehelyett az egyesületi igények elbírálására jogosult szövetségekkel közölték, hogy milyen összeget engedhetnek át. Ellenkező esetben az állami támogatás elosztásakor kerülnek hátrányba. A sporttörvénynek ez a része mindenképpen módosításra szorul, mert ezek az igények a következő időszakban is teljesíthetetlenek lesznek.
Várhatóan február 26-án megszületik a MOB elnökének és főtitkárának előterjesztésében a szervezet új alapszabálya. Feltehetően a jogi irodalom egyik gyöngyszeme lesz. Már a közgyűlés összehívása is szabálytalan. A taggyűlés időpontját, napirendjét, az előterjesztéseket a MOB elnökségének előzetesen jóvá kell hagynia. Ehhez képest a MOB elnöke és főtitkára előbb kiküldte az értesítéseket, mint ahogy az ügyet az elnökség tárgyalta volna. Új választást írtak ki, pedig az új alapszabályt még nem fogadták el. A jelenlegi alapszabály szerint a tisztségviselőket a londoni olimpia utánig választották meg négyéves ciklusra. A tisztségviselőket nem hívták vissza, le se mondtak – majd a közgyűlésig lemondanak –, de már lehet pályázni a helyükre. Ezek az intézkedések jellemzik az elnököt és a főtitkárt.
Az sem zavarta őket, hogy a korábbi közgyűléseken elfogadott alapszabály-módosítások sem kerültek be a jelenlegi alapszabályba. Létrejön itt egy hatalmi centrum, amely belülről szétdarabolt, ahol a tagok között nem érvényesül az egyesülési jog ún. tagegyenlőségi szabálya. Eszerint a tag választhat és választható. Csakhogy nem minden tag vehet részt az alapszabály szerint létrejövő tagozatok munkájában, így ott nem szavazhat, nem választhatja meg a tagozat vezetőit, beleértve a MOB alelnökeit. Arról nem is beszélve, hogy őt sem választhatják meg.
Nincs ott az alapszabályban a sporttörvény rendelkezése, mely szerint a tagozatoknak a törvény egyetértési jogot biztosít az őket érintő kérdésekben. A pénzelosztás vitathatatlanul ilyen. Így lesznek győztesek és vesztesek. Alkukra kerül sor, és majd győz, akinek érdekérvényesítő képessége erősebb. Ez biztos, hogy nem a magyar sport érdeke.
Ki fogja itt előterjeszteni a költségvetési tervezetet? Aki ismeri a költségvetési törvény rendszerét, az tudja, ami a költségvetési sorra kerül, az lesz a törvényi előírás. Elveszik a sporttörvény azon szabálya, mely szerint az állami pénzek felhasználásáról a közgyűlésnek kell döntenie. Már a tervezésnél minden eldől. Nyilván úgy gondolják, hogy az elnök és a főtitkár leül és megbeszéli. A demokráciának ehhez nem sok köze van.
A zárórendelkezések egyike szerint az új alapszabályt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) kell jóváhagynia.
A magyar sport alapokmányát egy külföldi szervezetnek kell jóváhagynia?!
Most már csak az a kérdés, hogy az előterjesztők a közgyűlés előtt tudnak-e, képesek-e és hajlandók-e változtatni. Nincsenek illúzióim. Mert aki nem lép egyszerre: nem kap pénzt...
A MOB-nak most a közelgő olimpiára kell koncentrálnia. Remélem, azután egy valódi társadalmi vita az itt tárgyalt körben is meghozza a változásokat.
A szerző öttusa olimpiai bajnok
