Orvost nem, csak szülésznőt fogadhatnak márciustól Sopronban a kismamák. A helyi kórház doktorai „kollektíven” döntöttek így, bár abban azért maguk sem teljesen biztosak, hogy mindegyikük be is tartja majd a közös elhatározást.

Az osztályvezető főorvos a megyei lapban elsősorban a fáradtságukkal magyarázza, ezentúl nem vállalják, hogy fogadott szülészként éjjel-nappal a kismamák rendelkezésére álljanak. Márpedig ez méltánylandó ok, elvégre amennyiben valaki fáradt, attól még nem frissül fel, ha borítékot dugnak a zsebébe, még ha kellőképpen vastagot is.

Azt sem titkolják a soproni szülészek, hogy félnek a jogi következményektől, különösen ha az elvesztett perek anyagi következményeit a kórházak átháríthatják rájuk. Jogilag ugyanis meglehetősen könnyű fogást találni rajtuk. Az orvos ügyeleti szolgálata után például kötelező a pihenőidő, ám ezt az anyaméhből éppen akkor kikívánkozó babának körülményes volna megmagyarázni. Marad hát a jogsértés vagy a kismamával kötött szóbeli megállapodás felrúgása, ami végzetes bizalomvesztéssel járna.

Valószínűleg hosszú és bizonytalan vajúdás után, nem tudható, mennyire természetes úton született meg a doktorok döntése. A „gyerek” mindenesetre nem látszik torzszülöttnek, bár a kismamák fogadott orvos iránti nyilvánvaló igénye alapján az sem biztos, hogy egészséges. Nem is lehet egészen az, mert a hazai egészségügy örökölt bajait éppúgy magán viseli a szervezete, mint az oxigénhiányos jogi, etikai, politikai környezet ártalmait.

A kismamák biztonságban, méltó körülmények között akarják világra hozni a gyermeküket. Az otthon szülés – itt most ne részletezzük, milyen okok miatt – nem terjedt el Magyarországon. A nők többsége azt szeretné, ha kórházban, de kvázi magánbetegként látnák el, miközben életet ad. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a tiszta jogviszonyt teremtő magánkórházakban szüljenek, hiszen ez minden komplikáció és terhesgondozás nélkül is legalább 380-400 ezer forintba kerül.

Ennyit nem kapnak a fogadott orvosok, általában ennek egynegyede a szokás alapján kialakult tarifa, de van, aki kevesebbel is megelégszik.

Végül is ilyenkor az állandó rendelkezésre állást fizetik meg, hiszen a többi költséget az egészségpénztár megtéríti az intézménynek. A szülés levezetéséért nem is kérhet pénzt az orvos. Egy hónapja az Állami Egészségügyi Központ tizenegy nőgyógyászát vádolták meg vesztegetéssel, mert állítólag pénzt kértek a szülésért s az ahhoz kapcsolódó néhány beavatkozásért. Nem valószínű, hogy kivételek volnának.

Vajon a szülészorvosok vagy a szülő nők – esetleg ők együtt – ki tudnak-e kényszeríteni valamilyen jogszerű, vállalható megoldást? Az mindenesetre nem jó jel, hogy Sopronból már most is egyre többen járnak szülni át Ausztriába.