A Népszabadság február 11-i Hétvége mellékletének 8. oldalán, Révész Sándor cikkében (A Fidesz átmenetele – 2002) szerepel ez a bekezdés: Januárban lezárult tizenkét nagy állami gazdaság privatizációja. Ezeket a gazdaságokat az állami vagyonkezelő átadta az állami MFB-nek, az kirugdosta az igazgatóságaikból és felügyelőbizottságaikból azokat, akik nem tartoztak a Fidesz klientúrájához, bedugdosta azokat, akik oda tartoztak, s ezek aztán lényegében maguknak privatizálhatták a cégeket. A gazdaságok saját tőkéje 20 milliárd forint körül volt, a vételár 13 milliárd alatt. Ezt sem kellett kifizetni, mert borzasztóan kedvezményes, nagyon hosszú lejáratú hitelt kaptak rá. Aztán még 20 milliárd forint nem kevésbé kedvezményes hitelt is fölvehettek a működésükhöz a választások előtt.

Három megjegyzést kell fűznünk ehhez:

1. A szóban forgó társaságok ma is magyar kézben vannak és működnek.

2. Ezek a társaságok egyetlen forint rossz hitelt, egyetlen forint veszteséget nem okoztak a privatizációjuk óta sem az MFB-nek, sem a magyar államnak.

3. Ha a privatizáció jó dolog, akkor ezek voltak a legsikeresebb magyar privatizációk.

Nyiri János szóvivő, MFB

 

Ismétlés a tudás anyja. Köszönjük a szóvivő úrnak, hogy módot adott rá, hogy olvasóink számára ismét felidézzük, miként játszott át az első Orbán-kormány az MFB közreműködésével tetemes állami vagyont a klientúrájának. Megnyugtató, hogy a mélyen áron alul eladott vállalkozások, melyekhez hatalmas állami VIP-kölcsönöket is kapcsoltak, nem mentek tönkre. Tudomásul vesszük, hogy az MFB nevében megszólaló szóvivő úr, aki cikkünk egyetlen állítását sem cáfolta, azt tartja jó privatizációnak, ha a kormány az állam vagyonát a klientúrája javára kótyavetyéli el. Ez az álláspont megfelel a szóvivő úr által képviselt hatalom gyakorlatának. Nyugtázzuk a szavak és a tettek egységét.

Révész Sándor