A február 11-i számukban a „Vihetik a felét ezer forintért” és a „Csatáznak a somlói borászok” című írásokat olvasva egy pillanatra fennakadt a szemem. Nem vagyok közgazdász, a borhoz nem igazán értek, azt csak „fröccsnek” iszom, de talán éppen ezért tudok racionálisan gondolkodni. A Malév „elszállásának” okait már sokan analizálták, nem akarom tovább ragozni, annyi azonban biztos, hogy minimum több ezer ember válik miatta munkanélkülivé. Nem kívánom ide citálni a külföldi cégek által az utóbbi időben elbocsátottak számát sem, de mindezek figyelembevétele után azt gondolná az ember, hogy ahol lehet ott kormányunk és a magyar vállalkozók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a meglévő munkahelyeket megtartsák, ha már újat nem tudnak létrehozni. Ezek után rátérnék a két cikkre. Azt hinné az ember, hogy az iszapkatasztrófa rendezetlen ügyei már semmi újat nem jelenthetnek, pedig igen. A cikkeket olvasva kiderül, hogy a tényleges felelősség megállapítása előtt az a hatóság, mely két évtizeddel ezelőtt a tározó megépítését engedélyezte, és azóta sem kifogásolta érdemben annak működését, 135 milliárd forintos bírságot szabott ki arra a Mal Zrt.-re, amelynek a lap szerint a legnagyobb árbevétele 2007-ben 56,3 milliárd forint volt. A cég tulajdonosai természetesen képtelenek ekkora büntetést kifizetni, ezért az életben maradás, azaz az ott dolgozó több mint ezer ember munkahelyének megtartása érdekébe felajánlották egy jelképes összegért (ezer forint) a kormánynak a Mal Zrt. tulajdonjogának felét. Mindeddig nem kaptak választ. Egy értékbecslő cég szerint, a vállalat ma mintegy 20 milliárd forintot ér, így semmi remény sincs arra, hogy a cég a büntetést befizesse és még az esetleges kártérítési kötelezettségeknek is eleget tegyen. A magánszemélyek és néhány vállalkozó által indított kártérítési perek összege meghaladja a kétmilliárd forintot. A területen működő 2700 borászgazda közül 14 gazdálkodó (szerintem inkább „hiénák”) egy pertársaságot hozott létre ötmilliárd forintos kártérítési összeg megszerzése érdekében, miközben a szőlőhegytől mintegy két kilométerre vonult le az iszapáradat. Összegezve, ha az állam, azaz a kormány valamilyen formában nem száll be segíteni, például a megtett ajánlat elfogadásával, akkor a „hiénák” és károsultak elérhetik a cég felszámolását. Tehát megint több mint ezer ember munka nélkül marad, és ezzel kormányunk újabb lépést hátrál az egymillió munkahely megteremtésének céljától.