Ennyi
Világos beszéd. Nem érdemes tovább fűrészelni a fűrészport. Amit lehetett, a média megtette. Innentől már magunknak ártunk, saját tényfeltáró oknyomozó, leleplező munkánk hitelességét ássuk alá, ha tovább erőlködünk. Már úgysem a tények, hanem a politikai célok, szándékok és érdekek döntik el, hogyan tovább. Vagy egy elhíresült kövéri mondattal szólva: a politika mocskos mancsa írja majd tovább a történet minden szálát.
Amit lehetett, a magyar sajtó a nyilvánosság elé tárt. Ma már szinte köztudomású, hogy Schmitt Pál 215 oldalas doktori disszertációjából 180 oldal Nikolaj Georgiev bolgár tudós könyvéből származik, egy másik nagyobb rész pedig Klaus Heinemann munkájából. Erre a SOTE illetékes dékánja először közleményében reagált, miszerint nincs ok azt feltételezni, hogy annak idején nem megfelelő döntést hozott volna a bírálóbizottság. A SOTE rektora később mégis vizsgálatra utasította a testnevelési és sporttudományi kart, ahol titkos bizottság alakult, amely két hónapot kapott a plágiumvád tisztázására. Ennek végeredményét Kövér szerint is meg kell várni, ennek ellenére mondta, amit mondott az ellenzékről és az ő lejárató kampányáról. Magyarán akár plagizált az elnök anno, akár nem, az ellenzék menjen, szégyellje magát.
Ezek után már az sem kérdés, hogy egy nagy múltú egyetemre nézve, mint a SOTE, nem kínos-e, hogy válogatott szakértőinek két hónap kell 215 oldal elolvasására és összevetésére két másik, nem magyar nyelven írt dolgozattal. Bármelyik hallgatójuk terjedelmesebb szakirodalmat dolgoz fel a vizsgaidőszakban. Persze lehet, hogy nem is az egyetemnek van szükségre időre, hanem azoknak, akiknek március végéig meg kell írniuk Schmitt Pál távozásának vagy tisztára mosásának forgatókönyvét. Pedig csendben lemásolhatták volna Karl-Theodor zu Guttenberg lemondásának történetét.
Róla február 16-án jelent meg először, hogy a Bayreuthi Egyetemen szerzett doktorijának jelentős részét egy az egyben mások dolgozatából emelte át. A jó hírére kényes egyetem német precizitással kivizsgálta a sajtóban megjelent állításokat, s elvették Zu Guttenberg doktori címét. Ő pedig március elsején lemondott. A plágiumügy napok alatt véget ért Németországban.
Nálunk hosszabb lesz, úgyhogy lapozzunk. Ha az őt leleplező médiát még csak perrel sem fenyegető Schmitt Pál, a bulvárkacsázást egy ideje abbahagyó Szijjártó Péter, főnöke és az ő politikai családjuk nem tartja fontosnak az ügy gyors tisztázását, mit tegyünk? Foglalkozzunk inkább a diplomájukhoz nyelvvizsgát az Ecserin vásárló ifjakkal. Őket nem védi meg Kövér László, ügyüket nem titkos összetételű egyetemi bizottság vizsgálja, hanem a rendőrség és az ügyészség.
