Újjászületett volna a szervezet, amelynek neve a 2001. szeptember 11-i merényletek után még a globális félelem hívószava volt?Azóta azonban sikerült alaposan megrogygyantani. Nem kis részben azért, mert az al-Kaida (jelentése: a Bázis) gyűlöletpropagandája, öngyilkos – vagy egyszerűen gyilkos – merényletei nem jelentettek élhető és vágyott alternatívát a muzulmánok tömegeinek.

Régen volt már 2001. Oszama bin Laden, az akkori első számú közellenség ma halott, utóda, az egyiptomi Ajman al-Zavahiri legfeljebb epigon, akinek szíriai felhívása egyébként korántsem terjedt el futótűzként az iszlám világban. A három dre (disrupt, dismantle, defeat), azaz a szétrombolásra, a lebontásra és a legyőzésre épülő washingtoni terrorellenes politika többé-kevésbé sikeres, az amerikai közvélemény szemében az al-Kaida mint probléma sem olyan súlyú, mint korábban volt. Szakértők megkérdőjelezik, hogy az iraki al-Kaida rendelkezik-e azzal a műveleti képességgel, amelyre szükség volt ahhoz, hogy a szíriai Aleppóban (azaz kelet–nyugati irányban Iraktól a lehető legmesszebb) olyan súlyú merényletet kövessen el, mint ami a múlt héten pusztított.

Ez eddig a jó hír. A rossz: a Közel-Kelet egyes országainak belső viszonyai is leírhatóak a rend és a zűrzavar váltakozásaiként. A legtöbb arab országot általában a politikai stabilitás jellemezte évtizedekig. Ez a kép az iraki háborúval, Szaddám Huszein uralmának megdöntésével elkezdett megváltozni, majd az „arab tavasszal” szertefoszlott Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában, Jemenben. Most pedig Szíriában – a szűkebben vett Közel-Kelet egyik kulcsországában – recseg-ropog az Aszad-rezsim. Érthető, hogy a helyét kereső al-Kaida lehetőséget lát most Szíriában, miután nagyjából kiszorult Afganisztánból és Irakból. A nemzetközi közösség bénultsága elősegíti, hogy Bassár el-Aszad olyan erővel mészárolhassa saját népét, ahogyan apja, Hafez tette harminc évvel ezelőtt. Mivel a világ közvéleménye előtt a damaszkuszi vezetés már amúgy is eljátssza a Gonosz főszerepét, a mindig megfoghatatlan al-Kaidának még kézenfekvő is lehet, hogy a háttérben sütögesse pecsenyéjét, globális pusztító tevékenysége újabb ugródeszkájának használva Szíriát, kiaknázva a szunnita-síita-alavita-keresztény megosztottságot.

Egy friss tanulmány szerint a szélsőségességre leginkábbhajlamos arab nemzedék, a 15 és 29 év közöttiek száma 67 millióról százmillióra nőtt az elmúlt két évtizedben. Ők elégedetlenek a rendszerekkel, amelyekben élni kénytelenek, az életlehetőségekkel, amelyek előttük állnak. Van tehát még táptalaja a terrorizmusnak. Ezért is fontos lenne az ENSZ Biztonsági Tanácsában az orosz és a kínai vétó feloldása folyosói aprómunkával, továbbá Aszad elnök sarokba szorítása. Akkor is, ha az al-Kaidával már egyre kevesebb kisgyereket lehet riogatni a világban.