Nem így történt. A költségvetés egyensúlyára, az államadósság leszorítására ügyelő és megsértésük esetén immár súlyos retorziókkal élő uniós fiskális paktum sem enged majd lazítást, s jóllehet az előírásai ránk – amíg nincs eurónk – nem vonatkoznak, betartásuk mégis elemi érdeke az országnak. A kormány elkötelezett is ebben az irányban, s komoly harcokat vív az ellenséggel.

Váltakozó sikerrel persze, hiszen a csatában elestek például a magánnyugdíjpénztárak, maguk alá temetve a háromezermilliárdnyi vagyont, miközben az államadósságot nem sikerült csökkenteni.

Akkor sem, ha a körtét a körtével és az almát az almával hasonlítjuk össze. Eladósodottság terén csúcson vagyunk – ezt csak a következetesen 265 forintos eurón számolgató politikusok nem akarják belátni. Itt azonban nem lehet bevezetni az árfolyamgátat, hogy a gyűjtőszámláról meg a végtörlesztésről már ne is beszéljünk.

Most tehát ismét az unión a sor, hogy a 12 renitens ország esetében mérleget készítsen, végrehajtható kilábalási politikát vázoljon fel a számukra. Utána jövünk mi, hogy ortodox módszerekkel kijavítsuk, amit szisztematikusan sikerült elrontani.