Nem jókedvükben tették. És attól tartunk, hogy csak félig tudatosan. A nép persze tisztában van vele, hogy ezután még kevesebb lesz a pénz odahaza. Tüntetnek is! Ám félő, választott vezetőik csak annyit tudtak: meg kell szavazniuk a megszorításokat, mert különben rájuk szakad a világ. És a romok alól ők biztosan nem mászhatnak ki. Azt is tudják persze, hogy őket biztosan nem választják újjá. De feltehetően még bíznak benne, hogy a gyerekeiket vagy unokaöccsüket talán igen. A mostani görög parlamenti képviselők jó része is örökölte a mandátumát.

Az országnak azonban új elitre lenne szüksége. Az eddig uralkodó pártok ugyanis egymást váltó klienshálózatokat, mások szerint párhuzamos kleptokráciákat (újabb görög szó!) működtettek.

Tény, hogy valamennyire sikerült korrumpálniuk a társadalmat is.

Összejátszás nélkül nem működött volna a dolog.

Az emberek eddig is tudták, hol folyik el a pénz, kik mennyit lopnak. De mindig találtak felelősöket a „másik oldalon”. A felelősségáthárítás ugyanis szintén régi hatalmi technológia. Így működött eddig ez (szép görög szavak!) a politikai dichotómia.