Az elítélt bűnös nem hivatkozhat arra, hogy mást meg futni hagynak. Ha Geréb Ágnes szülészorvos-bába valóban súlyos szakmai hibákat vétett, akkor a büntetés nem kerülhető el – napokkal a kétéves börtönbüntetés kiszabása után sem lehet mást mondani, akármilyen nehéz is. Még akkor sem, ha hasonló vagy súlyosabb esetekben a kórházban dolgozó orvosok büntetlenek maradnak.

A bíróság lezárt egy ügyet, de nem oldotta meg. Megtehette volna, ha az eljárás során minden körülményt mérlegel, és nem csak az egyik oldal (közvetetten nagyon is érintett) szakértőitől kér szakvéleményt. A kirendelt orvos szakértők azonban szinte kivétel nélkül a kórházi világból érkező nőgyógyászok voltak. Az ilyen szakértők azok, akik a kórházi körülmények között átszúrt méh vagy a kórházban észre nem vett méhen kívüli terhesség esetében sosem mutatják ki az orvosi felelősséget, de az otthon szülést, mint olyat, elvből ellenzik.

Ezért lett volna kulcsfontosságú olyan külföldi szakértők bevonása, akik ebben a konfliktusban nem érintettek, viszont olyan országokból érkeznek, ahol az otthon szülés régóta elfogadott.

A magyar bíróság azonban még annak a nemzetközi szaktekintélynek számító professzor asszonynak a szakvéleményéről is lemondott, aki 15 éven keresztül igazgatta a WHO egyik részlegét. A bírónő értelmezése szerint a büntetőeljárási törvény csak akkor ad lehetőséget külföldi szakértő meghallgatására, ha az illető jelen volt a vitatott szüléseknél. A magyar szakértőknek nem kellett jelen lenniük. Így azonban a bíróság kizárólag annak a szakmai körnek a véleményére hagyatkozott, amely úgy gondolja: a nők nem képesek orvosi beavatkozás nélkül szülni. Nekik nem számít más országok gyakorlata, ahol lehet otthon is szülni, és ahol a kórház választása sem az orvosi beavatkozások választását jelenti.

A bíróság szemét nem Párizsra vagy Hollandiára, hanem az elavult és nőellenes magyar kórházi gyakorlatra vetette: a középpontban a konzervatív főorvossal, akinek a kezében szike, a zsebében boríték.

Az ítéletnek szomorú következményei lesznek, függetlenül attól, hogy hibázott-e Geréb vagy sem. Ha nyer a forradalma, akkor sem az otthon szülő nők száma nőtt volna. Ennél nagyobb a tét. Az a százezer nő, aki sok tízezer forintot fizet a kórházban a szülésért, mert elhitették vele, hogy ahhoz nélkülözhetetlen az orvos jelenléte, aki pedig heroikus munkát végez a babát a világra segítve. Ha Geréb Ágnes mozgalmát nem fojtják el, a kórházi szülészeteken is változhatott volna a szemlélet. Mert más országokban a kórházban is lehet háborítatlanul szülni. Szülésznőkkel, orvosok és rutinszerűen alkalmazott oxitocin nélkül. De ha az orvos csak akkor tűnne fel a színen, ha baj van – vagyis nagyon ritkán –, ki fizetne neki százezer forintot?

A bírónő az ítéletnél a társadalom érdekére hivatkozott. Ez biztosan csak akkor áll meg, ha a nőgyógyász kórházi orvosokat azonosítja a társadalommal.