Az a pénzügyminiszter, aki a Malév visszaállamosítását és ezáltal megmentését vezényelte le, 11 hónappal távozása után elfogadta a Wizz igazgatói székét. A légitársaságét, amely épp Oszkó regnálása alatt kezdeményezett uniós vizsgálatot a Malév állami támogatásai ügyében, és amelynek nyomán az év elején jogtalannak is minősítették azokat, beleértve az Oszkó utasítására végrehajtott tranzakciókat is.

Kapitális kommunikációs hiba, hogy Oszkó és a Wizz ezt nem hozta idejekorán és önként nyilvánosságra. Mégiscsak más lett volna a leányzó fekvése, mint így, hogy utóbb és már drámai helyzetben derült ki. Nem is csoda, ha íródnak az összeesküvés-elméletek. Nem véletlenül szabályozzák úgy, hogy ha egy iparági hatóság vezetője távozik, jó ideig nem fogadhatja el olyan cég ajánlatát, amely korábbi hivatalának felügyelete alá tartozott. A miniszterekre azonban ilyen szabály nem érvényes.

Milyen tanácsokkal segítette a cég munkáját a volt miniszter, aki hivatalánál fogva tökéletesen tisztában volt a Malév üzleti ügyeivel? A Wizz Air, amely az állami támogatásokat piaci beavatkozásnak élte meg, nem talált kivetnivalót abban, hogy egy ilyen kényes adatokat ismerő volt minisztert szerződtetett? – merül fel a kérdés. Mondhatják, hogy az Oszkóval működő igazgatóság nem tárgyalt a Malévról, hogy a volt miniszternek nincs köze az EU-vizsgálathoz, a kérdések már megfogalmazódtak. A volt miniszter más üzleti pozícióiról is tájékoztatta a nyilvánosságot az elmúlt egy évben. Ahogy az etika diktálja. A Wizz esetében miért nem így történt? Oszkó Péter hitelességét, akárcsak a témában írt írásaiét, komolyan aláássa az eset.

A Wizz is bukott az elmaradt tájékoztatással. Például azzal, hogy Selmeczi Gabriella, kölcsönkérve Budai Gyula légügyi szakértői jelmezét, azonnal a szájára vette a céget, és egyből arra, valamint Oszkóra hárította a Malév bedőlésének kormányzati felelősségét. (Oszkó maga ezt a hárítást kívánta megakadályozni a Malévról szóló írásaival.)

Nem mellesleg az ügy elterelte a figyelmet arról az egyébként jogosan felmerülő kérdésről, hogy az állam milyen támogatást és kedvezményt adott a Ryanairnek, hogy Budapesten létesítsen bázist? Pedig az állami támogatások kérdésére különösen érzékeny Wizz Air okkal firtathatta volna a témát – ehelyett magyarázkodnia kell. Így már kevéssé érdekes az is, kinek az ötlete volt, hogy bedobja ezt az információt a köztudatba? A Ryanairé? A céggel esetleg összejátszó kormányzaté? Netán valaki másé? Akárhogyan is történt, a kommunikációs trükk bevált, a hiba megbosszulta magát.

FOTÓ: FEJÉR GÁBOR