Az ottani média – a mértékadó köztévékkel az élen – hónapokon át az ő kormányát „ekézte”, körülbelül olyan erővel, ahogyan 2007-ig a lengyel Kaczynskiakét. Azóta azonban, hogy Donald Tusk lépett J. Kaczynski helyére, a „lengyel vircsaft” szitokszóból szinte bókká változott.

Lehet, hogy most, amikor Lázár János jó csomó hamut szórt Berlinben kormánya fejére, ugyancsak beáll a szimpátiafordulat. Csakhogy Lengyelországban egy egészen más politikai irányzatot képviselő kabinet tette rendbe a dolgait Németországgal, mint amelyik elrontotta, míg nálunk ugyanaz a kormány próbálkozik ezzel. Igyekszik „szegényangélázás” helyett figyelni arra, amit a németek nem szeretnek benne.

Kevés országnak fűződik nagyobb érdeke a német rokonszenvhez, mint a miénknek. Az összes, Magyarországon megtermelt jövedelem 15,4 százaléka az itt megtelepült feldolgozóipar német exportjából származik, és ezzel Kelet-Közép-Európában majdnem listavezetők vagyunk.

Ha igaz továbbá, hogy Németország az unió „főrészvényese”, akkor igaz az is, hogy az IMF-fel addig nem lesznek hiteltárgyalásaink, amíg erre Merkel rá nem bólint. Továbbá: ha a német kormány nem mutat jóindulatot irántunk a 2014–2020-as uniós költségvetés kohéziós szektorában – amelyből útjaink, vasútjaink és sok minden más épül(het) –, akkor keresztet vethetünk magunkra.

Több kell, mint „bokázás”. Nincs szükség önmentő eszmefuttatásokra (például Orbán zavaros alkoholmetaforájára) Európa romlásáról, hanem komolyan kellene venni a német aggályokat. Figyelemre méltó, amikor Sikorski lengyel külügyminiszter azt mondja, ő nem a németek erejétől, hatalmától, hanem a cselekvőképtelenségétől kezd félni.

De, fűzte hozzá, ha Berlin betölti történelmi küldetését az euró megmentésében, Európa felvirágoztatásában, akkor Varsó a németek mögé áll. Feltéve, hogy mindig, mindenben konzultálnak vele. Sikorski szerint ha Merkel kudarcot vall, és mindenki a saját útját próbálja járni, az maga az apokalipszis.

Ahhoz képest, hogy három évvel korábban bizalmas körben Németországot „az oroszok trójai falovának” nevezte, ez valóban „kopernikuszi fordulat” a lengyel politikai gondolkodásban, erős antinacionalista éllel. Orbánék lengyel támasza, a Kaczynski-csapat nyomban árulást is kiáltott, mert képtelen szabadulni nacionalista rögeszméitől. Ami viszont bennünket illet, a napnál világosabb, hogy Magyarországnak se ma, se holnap nincs más választása, mint beállni a németek és a lengyelek mögé. A kuruckodásnak vége.