Az önkormányzatok „devizaalapú” kötvényben történő eladósodásának problémája a sajtó vezető témái között tartósan és joggal az első helyen áll.

A sajtóban megjelent cikkek és közlések alapján olyan irányú vélekedések látnak napvilágot, mintha a bankok egy sajátos finanszírozási eszközt találtak volna ki az önkormányzatok számára, amelynek hatására adósodtak volna el az önkormányzatok devizaalapú kötvényekben.

Az önkormányzati szektor adósságállománya az MNB-adatok alapján banki hitelek tekintetében 479,3 milliárd Ft, kötvénykövetelések tekintetében 654,1 milliárd Ft.

A kötvényfinanszírozási forma 2007-től vett lendületet és elérte a jelenlegi nagyságrendet, mely portfólió döntően svájci frankban denominált. Erre a folyamatra szeretnék tényszerűen rávilágítani.

A szerteágazó szakmai problémát két kérdéskör megválaszolására szűkítem le:

– miért jelent meg a kötvény mint finanszírozási forma az önkormányzati szektorban, háttérbe szorítva a klasszikus hitelezést,

– miért éppen devizakötvényben kezdett meredeken felfelé ívelni a (jellemzően a svájci frankban denominált) önkormányzati szektor eladósodása, háttérbe szorítva a forintalapú finanszírozást?

A kérdések megválaszolását pontokba sűrítem:

1. A kötvényforma elterjedésének legerősebb ösztönzője az volt, hogy az önkormányzatoknak nem kell 2004 óta – az uniós jogharmonizáció következtében megváltozott közbeszerzési törvény hatására – a kötvénykibocsátásra mint forrásbevonásra közbeszerzést kiírniuk, míg a hitelek felvétele előtt kötelező a pályáztatás.

2. A kötvény útján szerzett források az értékpapír természetéből adódóan alapvetően szabadon felhasználhatók, ezzel lényegesen könnyebb a forrás elköltése, a hitelekkel szemben.

3. A „devizaalapú” kötvény mint finanszírozási forma a bankok részéről minden tekintetben megfelel a hatályos jogszabályoknak, az értékpapír hitelviszonyt megtestesítő funkcióját a tőkepiaci szabályok és a kötvényrendeletben foglaltak szerint tölti be.

4. Az önkormányzatok hamarosan felismerték az előzőekből fakadó előnyöket, ezért ésszerű megközelítés volt számukra, hogy működőképességük megőrzése, ill. a szükséges fejlesztésekhez szükséges források biztosítása érdekében a bankszektor kötvénykibocsátásra vonatkozó szolgáltatásai felé forduljanak és azt igénybe vegyék.

5. A kereskedelmi bankok az önkormányzati kötvényfinanszírozási igényeket oly módon elégítették ki, hogy felhívták az előnyök mellett a konstrukcióban rejlő kockázatokra is a figyelmet. Ezt követően minden önkormányzat saját képviselő-testületének döntése alapján választotta ki a kötvényfinanszírozási formát, így a kötvénykibocsátásokról született testületi határozatokat követően, annak birtokában kezdődött meg a bank közreműködésével az ügyletek lebonyolítása.

6. A devizakötvényt kibocsátó önkormányzatok a kötvényhez kötődő előnyökhöz juthattak a forint gyengülése miatt a türelmi idő alatt, mivel az átkonvertálások miatt árfolyamnyereséget realizálhattak, a törlesztések időszakában ez megfordult, és a forint jelentős gyengülése miatt a devizaalapú kötvényeknél érvényesülő árfolyamveszteség hatásával kellett szembesülniük.

A forint gyengülése bizonyos időszakban tehát előnyös is volt, a törlesztés időszakában ez a tartós forintárfolyam-gyengülés vált egyre kockázatosabbá.

A leírt folyamatok a magyar gazdaságot ért külső és belső hatásokra indultak el, ezért a bankszektort – akár egy bankot is – vagy az önkormányzatot – akár egy önkormányzatot is – hibáztatni a bekövetkezett kockázatokért felelőtlen megközelítésnek tartom.

Az önkormányzatok saját érdeküktől vezérelve fordultak a kötvényfinanszírozás felé, és többségükben eleget is tesznek – erőn felül, ha kell – a szerződéses kötelezettségüknek, amelynek teljesítése természetesen egyre nagyobb áldozatot kíván meg.

A lakossági hitelezés kapcsán elszenvedett veszteségeik miatt az önkormányzati szektort érintően a bankoknak valószínűleg további kockázatvállaláshoz generálisan már nincs mozgásterük, de az önkormányzatok megsegítésére speciálisan alkalmazható lehet egy ún. reorganizációs forinthitel, állami kamattámogatás mellett, ott, ahol ez indokoltnak látszik.

A szerző jogi, szakokleveles közgazdász